Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
116 kérdéshez, hogy a társadalombiztosítás év végén tartósult 1520 milliárd forintos hiteligénybevétele is megjelent, amely a forgóalapot terheli, és így annak forrásigényét növeli. A Kormány tehát – ha nem is önálló előterjesztés formájában, de – bemutatta az 1991. évi hiány várható növekedését. Akkor emiatt, illetve a kincstárjegykibocsátás növelése miatt kifogást senki sem emelt. A Kormány a pénzügyminiszternek a kincstárjegyről szóló 1987. évi 23. törvényerejű rendeletének megfelelően járt el, amikor az állam a rövid lejáratú hitelszükségletének fedezetére kincstárjegyet bocsátott ki – év közben ugyanis az állami forgóalap ot kell annak szükségletei szerint finanszírozni. Az Állami Számvevőszék megállapításával ellentétben, a Kormány úgy látja, hogy a pénzügyminiszter nem sértette meg az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvényt. Tisztelt Országgyűlés! Az államháztart ás két legnagyobb alrendszerének, az állami költségvetésnek és a társadalombiztosítási alapnak az 1991. évi viszonyát két lényeges kérdéskör határozta meg. Egyfelől az állami és a társadalombiztosítási költségvetési, majd zárszámadási törvények meghatározt ák mindazokat a tételeket, amelyeket az állami költségvetés megtérít a társadalombiztosításnak. A Pénzügyminisztérium és az alap kezelőjének egyes kérdések tételes elszámolása körében zajló vitáját az 1990es évre vonatkozóan a tb. zárszámadásakor a Parlam ent zárta le. Be kell látnunk, hogy a társadalombiztosítás jelenlegi számviteliinformatikai rendszere, tárgyi és személyi feltétele képtelen arra, hogy rendszeresen tételes, ellenőrizhető listát és értékelhető összegzést adjon – és főleg időben adjon – az okról a kiadási tételekről, melyeket a tb. folyósít, de az állami költségvetés megtérít. Ezért a felmerülő kiadásokat jelenleg is havi arányos pénzellátással térítjük, az alap kezelője pedig havi egyegy összegű pénzforgalmi kiadást közöl, körülbelül a tár gyhónapot követő ötödik"hatodik hét – nem nap: hét! – elteltével. Hát ez éppen nem a huszadik század végi finanszírozási kapcsolat… S ha ehhez hozzávesszük a néha hónapokig elhúzódó nyugdíjmegállapításokat, a betegkártya kapcsán lezajlott – ügyfelek idege it próbára tevő – jeleneteket, de a budapesti, Pest megyei egyéni járulékfizetők elszámolási nehézségeit is, akkor nyilvánvaló, hogy a társadalombiztosítás önmagában képtelen megfelelni a lassan már működőképességét is veszélyeztető kihívásoknak. Ezért kív ánja a Kormány – külföldi hitellehetőség bevonásával is számolva – fejleszteni, korszerűsíteni a társadalombiztosítás infrastruktúráját – enélkül ugyanis nincs társadalombiztosítási, egészségügyi és nyugdíjreform. A másik lényeges kapcsolat az állami garan cia kérdése: minden finanszírozási, bevételi gond ellenére, 1991ben is, az állami költségvetési megelőlegezésnek köszönhetően, az ellátások folyósításának pénzügyi vagy technikai akadálya nem volt. Az önkormányzatok gazdálkodása tekintetében az 1991es év megtervezésének fő szempontja – a folyamatosan nehezedő feltételrendszer lehetőségein belül – az új önkormányzati rendszer stabilizálása, működőképességének megőrzése volt. A helyi önkormányzatok 1991ben mintegy 390 milliárd – közel 400 milliárd – forint tárgyévi forrással rendelkeztek, az előző évi pénzmaradvány, ideiglenesen átvett pénzeszközök nélkül. Ez az összeg a tervezettnek megfelelt, és mintegy 28%kal haladja meg az előző évi szintet. Az önkormányzatok működőképessége kivétel nélkül biztosított volt. A helyi önkormányzatok 1991. évi tényleges kiadásának 82,5%át teszik ki a működési kiadások, 16%át a fejlesztési kiadások. Ez az arány azt jelenti, hogy a működési kiadások felé tolódott el a kiadási struktúra. Szinte valamennyi önkormányzat súlypo nti feladatává tette a szociális ellátások területén jelentkező feladatok megoldását. Az önkormányzatok tulajdonviszonyainak rendezése 1991ben felgyorsult, mivel a jogszabályi feltételek ebben az évben váltak teljessé. A vagyonátadás azonban többéves foly amat, melynek keretében nemcsak szűken vett gazdasági kérdéseket kell rendezni.
