Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A bányászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GETTO JÓZSEF a környezetvédelmi bizottság előadója:
1121 A természetvédelmi ágazat vezetője a törvénytervezetet alapkoncepciójában elhibázottnak tartja, és még csak tárgyalásra sem tartja alkalmasnak. Más tárcanyilatkozatok is azt bizonyítják, hogy mint más esetben is, most sem sikerült a környezetvédelem szempontjait az előkészítő tárgyalásokon érvényesíteni. Tisztelt Országgyűlés! Fel kell tenni a kérdést, milyen törvényelőkészítési gyakorlat az, amely immár szokássá vált, hogyan fordulhat elő, hogyan ker ülhet sor arra, hogy a Kormány, mint ezt a fontos törvényt is, érdemi tárcaközi egyeztetés és tárcaközi megegyezés hiányában terjeszti az Országgyűlés elé? Másrészt fel kell tenni a kérdést, és nem először: hogyan és meddig tudja vállalni a környezetvédelm i tárca a környezetvédelem felelős képviseletét, ha nem tudja érvényesíteni az előterjesztővel szemben azt, aminek képviseletét a kormányprogram feladatául jelölte ki számára? Ilyenkor is a bányászattal kapcsolatos bizottsági vitában is elhangzott az előte rjesztőtől: ő úgymond, csak azt szabályozhatja, ami a törvény hatáskörébe utalható, majd a környezetvédelmi törvény, természetvédelmi törvény visszamenőleg rendezi a vitatott kérdéseket. Ez a felfogás – tisztelt Országgyűlés! – az eddigiekben súlyos követk ezményekkel járt a környezetvédelmi törvényhozás számára. Hadd emlékeztessek arra, hogy egyetlen, a környezetre átfogó törvényt nem alkotott az új magyar Országgyűlés. A törvényhozás nagy adóssága a mai napig hiányzó környezetvédelmi, természetvédelmi, épí tési törvény. Késnek, és ki tudja, mikor hozzuk meg ezeket a törvényeket. Ebben a helyzetben a törvényekre való hivatkozás – tisztelt képviselőtársaim! – bizottságunk számára elfogadhatatlan. Álláspontunk szerint – és ezt több helyen többször elmondtuk – i lyen törvényhozási körülmények között az egyes ágazati törvényekben hangsúlyozottan, önállóan és elkülönített fejezetben kell megjelennie a környezetvédelemnek. Ez a fejezet – tisztelt Országgyűlés! – hiányzik ebből a törvényből. Visszatérve még egy gondol at erejéig az ásványi vagyon kérdéséhez: A trianoni országvesztés után ásványi nyersanyagokban szegény ország lettünk. Megjelent, és a mai napig él az a szemlélet, mely bagatellizálja a magyarországi készleteket, ezért ennek a kérdésnek e szemlélet számára tulajdonképpen nincs jelentősége. Pedig az ásványi nyersanyagok hazánk nemzeti vagyonának 13 – 15%át jelentik, ez az ismert ásványianyagkészlet. Ennél nyilvánvalóan több a reménybeli s feltételezhető készlet. Nemzetközi öszszehasonlító kimutatás szerint a számba vett 148 ország között a 28. helyet foglaljuk el a területi egységre eső ásványi anyag mennyiségét illetően, s így a közepes mennyiséggel rendelkező országok között vagyunk. Érthető például tehát a külföldi vállalkozások versengése a magyarországi építőipari felhasználást szolgáló ásványi nyersanyagok iránt. Tehát az ásványi anyag mennyisége miatt is nagy súllyal és jelentőséggel kell megjelennie az ásványi kincsnek és e kincs kezelésének e törvényben. Mindezt azért hangsúlyozzuk – és ez már átvezet a másik, és a törvényben leginkább vitatott kérdéshez, a bányászati tevékenységet előkészítő kutató és ellenőrző intézményrendszerhez – , mert az új bányatörvény meg akarja szüntetni a jelenlegi államigazgatási szervet, a Központi Földtani Intézetet, s hat áskörét a felállítandó Bányászati Hivatallal kívánja betölteni. Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánok és nem feladatom az általános vitában az intézményi struktúra részleteiben elmélyülni, csak jelzem, hogy a módosító javaslatok, beérkezett módosító javaslato k nagyobbik része ezeknek az intézményeknek a kialakításával és működtetésével foglalkozik. A kérdés lényegére rávilágítandó, inkább egy példát mondok: Egy kavicsmezőt bányaművelés alá akarnak venni, kavicsbányát akarnak nyitni. Ez alapvetően gazdasági tev ékenység, melyhez érdekek tartoznak. Igen, de ez a kavicsterasz egyben ivóvízbázis, potenciális készlet, mely csak akkor lesz gazdasági érték, amikor az ivóvizet kitermelik és értékesítik. Kérdés, ki élvez prioritást, ez esetben milyen szempontok alapján d öntenek, és milyen szervezet illetékes ennek
