Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A központi költségvetés 1993. évi irányszámairól és a költségvetés-politika főbb kérdéseiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
113 Tehát nagyképűségnek lehetne venni azt, ha azt mondanám, hogy én most az irányelvek ről beszélek. Itt semmi másról nincsen szó a mi részünkről, mint arról, hogy azt szeretném megindokolni, miért kérjük azt, hogy a kormányzat és a Parlament 1993ban emelje meg azt az összeget, amelyet a társadalmi egyesületek támogatására fordít. Ez az ösz eg 1991ben és '92ben abszolút számban lényegileg nem változott, ami azt jelenti, hogy reálértékben csökkent. Amennyiben ez változatlanul így marad, akkor amellett, hogy tudomásul vesszük, hogy a társadalmi szervezetek száma napról napra rohamosan növeksz ik, ha nem növekszik ez a támogatási összeg, akkor azt kell mondanunk, a támogatásra fordítható pénzeszközök tovább zsugorodnak, és valójában céljukat nem tudják már betölteni. Engedjék meg, hogy néhány mondatban felhívjam a figyelmet a társadalmi szerveze teknek, az úgynevezett profitot nem termelő szektornak a jelentőségére, a társadalmi szerepére. Világszerte a demokratikus közélet, egyáltalán a közéletiség széles alapon történő kialakulásában, kibontakozásában, fejlődésében, a polgárok felelősségvá llalásának alakításában van az úgynevezett egyesületi életnek kitüntető szerepe. Társadalmunk demokratikus átalakulásának a társadalmi szervezetek várhatóan iskolái, felgyorsítói lesznek. Nem lehet elhanyagolni továbbá azt a tényt sem, hogy a társadalmi sz ervezetek egy része viszonylag kis erőráfordítással igen fontos tevékenységeket lát el. Olyan tevékenységeket, amelyeket egyébként állami feladatként sokkal nagyobb költséggel lehetne csak elvégezni. S ezzel elértünk a kérdésfeltevések egy olyan pontjához, mely jelen felszólalásnak csak érintőlegesen lehet tulajdonképpen tárgya, mégis egykét mondattal szeretnék szólni róla. Arról van ugyanis szó, hogy a költségvetési támogatás az egyesületek fenntartására, illetve működésére legyene fordítható. Ha ezzel k apcsolatban megvizsgáljuk, mi a gyakorlat a nyugati országokban, akkor az esetek többségében azt látjuk, hogy fenntartást sehol nem finanszíroz a költségvetés, hanem elsősorban a működést, a programokat, a rendezvényeket, az azokhoz kapcsolódó kiadásokat s egíti fedezni a nyugati országok költségvetése. Nálunk azonban az elmúlt két év gyakorlata és a társadalmi elvárás más képet mutat. Gazdasági helyzetünk, az átalakulási folyamatok sajátosságai, a polgárok nagy részének életszínvonalbeli nehézségei jelenleg nem teszik lehetővé, hogy csak működésre adjon költségvetési pénzt az Országgyűlés. Ha teljesen kizárjuk a juttatásból az alapítványokat és az egyesületek fenntartását célzó kérdéseket, akkor a jövőben ez az ígéretesnek induló folyamat, amely a társadalmi szervezetek működését jellemzi, ez valójában elakad, illetve valahol elhal. Visszatérve ahhoz a gondolathoz, amely a közéletiség kialakulása és megerősítése miatt fontosnak tartja az öntevékeny egyesületek számának szaporodását, a régebbiek megerősödését, akkor befejezésül még egyszer nyomatékosan szeretném kérni, hogy a kormányzat, a Parlament irányozzon elő nagyobb összeget a társadalmi szervezetek támogatására. (18.00) Én bízom abban, hogy a bizottságunk által hamarosan az Országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat segíteni fogja, a jövőben átláthatóbbá, egyszerűbbé és igazságosabbá teszi az elosztásnak a rendszerét, és nem kerül még egyszer a Parlament olyan helyzetbe, amilyen helyzetben az elosztás során a legutóbbi ülésszak során került. Köszönöm s zépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Ennek a vitának most a végére értünk. Tudniillik a vezérszónokok felszólalására más időpontban kerül majd sor az illetékesek közötti megállapodás, illetve kérés alapján.
