Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
1109 a végrehajtási szabályok is a tervezett 180 nap helyett legalább a fele időben vagy annál kevesebb időn belül elkészüljenek, és el tudják kezdeni a koncessziók alapján a gyakorlati munkát legkésőbb az év végén, vagy jövő év elsőmásodik hónapjában. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Kósa Lajos képvisel ő úr, a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselője. Felszólaló: Kósa Lajos (FIDESZ) KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A FIDESZfrakció elemezte azt a helyzetet, hogy a távközlési törvény számos vonatkozásban osztotta a médiatörvény é s a frekvenciatörvény sorsát – tekintettel arra, hogy néhány kérdésben ezek a törvények összekapcsolódnak. Mivel a frakció úgy értékelte, hogy a távközlési törvény elfogadása mielőbb kívánatos, ezért olyan tárgyú módosító indítványokat terjesztettünk be, a melyek azt szolgálják, hogy a távközlési törvényt önmagában is elfogadhassuk, és mindenfajta médiavonatkozást igyekszünk belőle kivenni – és frekvenciavonatkozást – , ezeket a frekvencia- és a médiákról szóló törvényben szabályozzuk. Ez lehetővé teszi azt, hogy semmilyen politikai vihar – ami esetleg még az általam említett kérdésekben szóba jöhet – ne zavarja a távközlési törvény elfogadását, és későbbi politikai támadási felületeket se nyisson a távközlés területén. A távközlési törvény ebben a változatban – amelyet a Kormány újra benyújtott – nagyon szépen példázza, hogy milyen jó együttműködés jöhet létre szakkérdésekben a pártok között. Véleményem szerint az a munka, amit a hatpárti távközlési albizottság ezen a téren végzett, tényleg egyedülálló és irán ymutató lehet. Ez nem jelenti azt, hogy néhány kérdésben egységes álláspont lenne. Ez azt jelenti, hogy sikerült egy olyan, alapkérdésekben konszenzusos állásponton nyugvó törvényt beterjeszteni és elkészíteni – illetőleg a Kormány beterjesztette, a törvén yhozók, az albizottságban részt vevők és az ebben a kérdésben még érintettek munkájával úgy előkészítette – , hogy ma már tulajdonképpen néhány kritikus ponton kell még a távközlési törvényt jobbá tenni ahhoz, hogy egy olyan távközlési törvényt alkothassunk , amelyre akár még húsz év múlva is jó emlékekkel gondoljon vissza a távközlési piac minden szereplője. Ez egyáltalán nem egyszerű kérdés, hiszen olyan rövid és hosszú távú célokat és követelményeket kell összeegyeztetni a távközlési törvényben, amire a me goldás sehol, semmilyen országban, semmilyen relációban nem kézenfekvő: mindenkinek magának kell ezeket kitalálni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a meglévő külföldi tapasztalatokat nem lehet erre igénybe venni. Szeretnék egy olyan ellentmondást exp onálni most, ami a jelenlegi változatban is szerepel, és azt gondolom, hogy valamilyen módon meg kell még oldani. Az egyik: hosszú távú követelmény az, hogy olyan megoldást válasszunk a távközlési törvényben, amely a magyar távközlési piacot hosszú távon d inamikusan tudja fejleszteni, és biztosítja azt, hogy a távközlés többé ne legyen szűk keresztmetszete a hazai gazdaság és a hazai infrastruktúra fejlődésének. Más oldalról: meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyek kapcsán a távközlésbe befektetni hajlandó hazai szereplők megfelelő garanciákkal és biztosítékokkal tudjanak ezen a piacon részt venni, és a távközlési piac szereplői közötti együttműködést minden szempontból jól átgondoltan ki kell dolgozni. (18.10) Ugyanakkor tudjuk azt, hogy folyik a M ATÁV privatizációja, illetőleg ez egy olyan folyamat, ami régen indult meg és még hosszú ideig fog tartani. Mindenképpen szem előtt kell tartanunk azt a kérdést, hogy a Magyar Távközlési Vállalatot úgy kell privatizálni, hogy lehetőleg értéken kerüljön pri vatizálásra. Nem szabad a törvényben – ha lehet – olyan helyzetet teremteni, amikor jelentős tőkevesztés következne be az ország számára abból, hogy olyan piaci helyzetet teremtettünk,
