Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
1107 A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájá nak folytatása ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Kérem a képviselő hölgyeket és urakat, foglalják el a helyüket. Soron következik a távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája. Kérdezem önöket, ki jelentkezik felszólalásra? Kis Zoltán képviselő úr következik, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan törvényt tárgyalunk ismételten, amely már megjárta lassan a hadak ú tját, ingázik az Országgyűlés és a Kormány között; olyan nehezen jön létre, mint egy kapcsolat a távközlési hálózaton a mai Magyarországon. Szükséges lenne ezt már mielőbb rendezni, és úgy, hogy ez a piac valóban megjelenjen, megnyíljon, és a befektetőknek is egy vonzó vállalkozási térré váljon. Olyan törvényről vitatkozunk itt, amely nem pénzt visz el, hanem pénzt hoz. Nem költségvetési elvonást jelent, nem az adófizetők korábbi terheinek növelését jelenti, hanem egy olyan vállalkozási teret, ahova szívese n fektetnének be, és ezen túl – azt hiszem, nem kell ismételni, hogy milyen – égető szükség és igény van a mielőbbi megoldás megalkotására. Az önkormányzatok úgy gondolták, hogy a korábban monopolhelyzetben lévő MATÁV fejlesztési elképzeléseinek a lakosság i igényt és azt a szükségletet, amely valósan jelentkezik, valamilyen módon ki kellene elégíteni, és ehhez keresték azokat a kapcsolatokat, amelyek erre módot nyújtanak. Több mint négyszáz önkormányzat, megyei önkormányzatok, helyi önkormányzatok, önkormán yzati érdekképviseleti szövetségek keresték és meg is találták azt a fejlesztési formát, amely úgy látszik, a közeljövőben ezt a kérdést megoldaná. Ehhez azonban szükséges a törvényi szabályozás is, amely az eredeti előterjesztés szerint ezt nem biztosíto tta volna. Képviselőtársaim közül nagyon sokan érzik ezt a helyzetet, és így közös módosító indítványokat nyújtottunk be kereszténydemokrata, demokratafórumos, kisgazda képviselőtársaimmal együtt, amely alapján örömmel vettem, hogy a Kormány át is dolgozta korábbi előterjesztését, és az előttünk lévő törvénytervezet már egészen más kategóriákban gondolkodik, mint azt tette 1992 májusában. Sajnos, nem minden problémát oldott meg, ezért ismételten módosító javaslatokkal kell, hogy éljünk, amelynek részbeni lé nyegét már Kuncze Gábor képviselőtársam az előző vitában ismertette. Néhány dologra azért én is szeretnék kitérni. A koncessziós szabályozás, amit mi eredetileg úgy terveztünk, hogy részleteiben törvényi szinten kerüljön megfogalmazásra, a továbbiakban nem tartható, erre nézve alacsonyabb szintű jogszabályi rendelkezésekre utal a törvénytervezet, amit mi el is fogadunk azzal, hogy a koncessziót mint alaplehetőséget, a koncessziós díjat mint bevételi forrást rögzíti. A koncesszió kiírásának módozatait, lehet őségét a végrehajtási utasításban rendezi. A miniszternek feltétlen jogosítványt és kötelezettséget is tartalmaz ez a törvény bizonyos esetekben, többek között akkor, hogyha az önkormányzati kezdeményezés olyan mérvű, amely a koncessziós pályázat kiírását lehetővé teszi, illetve bizonyos esetben kötelezővé is. Amit kifogásoltak többen képviselőtársaim és jómagam is, az a koncessziós pályázat kiírásának és annak költségeinek megelőlegezése az önkormányzatok esetében. Ezt nem tartom szerencsésnek, ezt esetleg egy meghiúsult pályázat esetén lehetne csak megvalósítani. Valami nagyon fontos garanciának kell lenni a kiírási határidőnek is, amely a 90 napos, és a korábbi törénytervezetben is megjelent határidőintervallumot egyértelműen rögzíti. Nem tartható az, ho gy visszautalást tartalmaz a törvény egy másik paragrafusra, amely szerint legkésőbb 1994. április 30a az a határidő, amíg a
