Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1097 szervezetek segítségét lehet igénybe venni, milyen szolgáltatásokat nyújt az állam a gyermeknevelés érdekében, hogyan lehet megelőzni a terhességet, minthogy a terhességet megszakítaná. (16.50) Én azt hiszem, hogy ez a sorrend téves. Én megfordítanám és azt mondanám, hogy az a nő, aki teherbe esett és úgy dönt – a körülmények hatására – , hogy meg kell szakítania a terhességet, nagyon nagy bajban van, és az állam akkor segít rajta, hogyha először megszakítja a terhességét, és azt követően segíti hozzá mindazon tudáshoz adott esetben, amely ahhoz szükséges, hogy többet ilyen helyzetre ne kerüljön sor. Hadd mondjak önöknek egy nagyon egyszerű példát. Képzeljék el, hogy egy közlekedési balesetben egy gépkocsi vezetője vétkes azért, m ert elnézte a jobbkézszabályt, vagy bármely más közlekedési szabályt megszeg, s a közlekedési balesetben – amelyet ezáltal okozott – ő maga is sérülést szenved. Képzeljék el képviselőtársaim, hogy a mentős, mielőtt ezt a sérült gépkocsivezetőt a kórházba s zállítaná, először arra ítélné, hogy járjon el még egyszer egy KRESZtanfolyamra, tanulja meg azt, hogy mi a jobbkézszabály, mi a stoptábla… (Zaj.) …, és csak hogyha az illető jól levizsgázott a KRESZből, akkor tenné számára lehetővé, hogy a sérüléseit is ellássák. Nyilvánvaló, hogy helyesen a sorrend fordított: a bajbajutott embereken először kell segíteni, és aztán kell csak őket arra megtanítani: hogyan lehet a jövőben a bajt elkerülni. De hadd hívjam fel a figyelmüket arra, mennyire abszurd dolog az, h ogyha először az állam meg akarja tanítani a nőket, és várakozásra ítéli őket. Képzeljék el azt a helyzetet, hogyha egy fiatal nő – hajadon vagy akár férjezett – megy haza késő este a munkájából és egy erőszakos szexuális bűncselekmény áldozata lesz, amely nek következtében teherbe esik. Ez a nő, aki átéli azt, hogy egy nagyon nehéz döntést kell meghoznia, hiszen egy megfogant életet kell neki megszakítania, elmegy a családvédő szolgálathoz, ahol először azt mondják neki, hogy hogyan kell megelőzni a teherbe esést, kap egy oktatást arról, hogy milyen családi pótlékot kaphat, hogyha a gyereket megszüli, majd kell várnia három napot, hogy hátha meggondolja magát, hogy a bűncselekmény következtében bekövetkezett terhességét, a gyereket mégis megtartsa. Én azt his zem, hogy hihetetlenül megalázó ez a megoldás, semmiképpen sem lehetséges elfogadni, legalábbis ebben a körben mindenféleképpen meg kell változtatni a Kormány előterjesztését. A következő probléma, amelyre szeretném a Ház figyelmét felhívni az az: a család védelmi szolgálat munkatársa a törvényjavaslat értelmében – a szó szoros értelmében – élet és halál ura lesz. Ugyanis, hogyha a családvédelmi szolgálat munkatársa nem írja alá azt a papírt, amelynek alapján a terhesség megszakítható, a Kormány előterjeszté se értelmében nincsen semmifajta fellebbezési lehetőség. A Kormány törvényjavaslata értelmében kizárólag az egészségügyi okokból való elutasítás esetére van fellebbezési lehetőség – hiába rázza a fejét Pusztai Erzsébet, majd ki kell mutatnia a törvényjavas latból, az előterjesztésből ez derül ki, és nem más. Az következik ebből, hogy miután mérlegelésről kizárólag súlyos válsághelyzet esetében lehet szó, a törvény úgy hívja: testi vagy lelki megrendülés, vagy társadalmi ellehetetlenülés esete, rendkívül aggá lyosnak tartanánk, hogyha ilyen kérdésekben egy ember – akit nem tudjuk, hogy ki nevez ki, hogy nevez ki, miért nevez ki – dönt, ebben a kérdésben nincsen hova fordulni, nincs megnyitva a bírói lehetőség, amelynek alapján egy terhes nő olyan helyzetbe kerü lhet, hogy a terhességét, hogyha törvényi indokok fennforognak, akkor megszüntethesse. Mindenféleképpen az a véleményem és meggyőződésem, hogyha egyetértünk ezekben, hogy a nő jogait ebben a körben is a legteljesebb mértékben figyelembe kell venni, akkor e gy megfelelő törvényt tudunk elérni.
