Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A központi költségvetés 1993. évi irányszámairól és a költségvetés-politika főbb kérdéseiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
110 Én azt hiszem, hogy nem ez a megoldás. Várjuk a k öltségvetés folyamán azokat az alternatívákat, amelyeket a bizottsági vitában a Pénzügyminisztérium munkatársai jeleztek, amelyek arról szólnak – sajnos, itt az expozéban erről nem hallottunk, és az irányelvekben sem olvastunk erről ", hogy a szociálisan r ászoruló családokat kívánják kiemelten támogatni, a vitában elhangzott, hogy a gyermekenkénti támogatás növelésével. Addig, amíg ennek a leírt formáját nem látjuk, illetve erre valós előterjesztést nem látunk, kétkedve kell fogadnunk azt, hogy az ÁFAvissz atérítés a lakásépítés területén megszűnik. Az irányelvekből kiderül, hogy az önkormányzat finanszírozásának rendszere alapvetően nem fog megváltozni a jövőben. Az is kiderül, hogy ezzel párhuzamosan megszűnik az úgynevezett dologi automatizmus és bérautom atizmus az önkormányzatok finanszírozásában, vagyis az áremelkedéssel vagy az inflációval, az inflációból eredő többletkiadásokat a központi költségvetés nem fogja finanszírozni, nem fogja ellentételezni. A bizottsági vita során még nem tudtuk, de most hal lhattuk a miniszter úr előterjesztésében, hogy 10%kal nő az önkormányzatok központi támogatottsága. (17.30) Ez a 10% nem fedezi az inflációt, és nem fedezi a költségeket, a többletköltségeket, és különösen nem fedezi azokat az igényeket, amelyek helyben f elmerülnek, például a közalkalmazottak, a pedagógusok részéről arra, hogy a közalkalmazotti törvényben kilátásba helyezett bértábla bevezetésre kerüljön, amelynek ugyan – tisztában vagyunk vele – nem kötelező a bevezetése, de helyben nagyon nagy nyomás neh ezedik az önkormányzatokra a pedagógusok és más közalkalmazottak részéről, valamint a köztisztviselők részéről is arra, hogy már a jövő évtől kezdődően bevezetésre kerüljenek helyi szinten ezek a dolgok. Külön vita volt a helyi adóztatásnak a kérdése. Telj es mértékben egyetértünk azzal, amit Józsa Fábián úr is kifejtett az előbb, nagyon szerencsés és jó lenne, ha a helyi adózás szerepe nőne Magyarországon, ha az önkormányzatok helyi adóbevételei növekednének. Viszont nehezen tudjuk elfogadni azt, hogy a köz ponti adóterhek csökkenése nélkül ez kényszerhelyzetté váljon az önkormányzatok számára azért, hogy a működési kiadásaikat fedezni tudják. Azok az említett nyugateurópai példák, amelyeket Józsa Fábián úr is említett, előttem is ismertek, de az is ismert J ózsa Fábián úr előtt is, és azt hiszem, a kérdéssel foglalkozó képviselőtársaink előtt is, hogy messze nem ilyen mértékű a központi elvonás NyugatEurópában, és lényegesen nagyobb mozgástere van a helyi önkormányzatnak. Tehát a tendenciával egyetértünk, a bevezetés módjával nem értünk egyet, csökkenteni kellene a központi elvonásokat ahhoz, hogy a helyi adóterheket növelni lehessen. Ellenkező esetben az történik, hogy a túladóztatott lakosság elégedetlensége a helyi önkormányzatok ellen fog irányulni, és íg y a feszültségeket, a központi költségvetés és a központi politika feszültségeit helyi szintre próbálja letolni az irányelvek sugallta módszer. Szintén vitatott kérdés volt, és ez összefügg tulajdonképpen a prioritások kérdésével, amit négy területen határ ozott meg ez az irányelv; négy területet priorizál: a szociális ellátást, az oktatást, a Józsa Fábián által is említett közbiztonságot és a honvédelmet, de nem foglalkozik a munkanélküliségnek a várható tendenciájával, amely azt jelzi számunkra, hogy lassa n lejár az első másfél év, lejár a munkanélküli- segélyen lévőknek a másfél éve, és ezután a pillanatnyi helyzet alapján 4000 forint segélyből kell megélniük. Ez azt jelenti, hogy nem tudnak a családok 4000 forintból megélni, valamilyen segítségre van szük ségük, és amíg nem dolgozunk ki központilag egy olyan módszert, ami ezt ellentételezi, addig az önkormányzatoknál fognak jelentkezni szociális segélyekért, és az irányelvekből nem derül ki, hogy az önkormányzatokra háruló nyomást, a többletforrásokat honna n fogja tudni biztosítani a rengeteg önkormányzat. Különösen fontos ez azokon a kis településeken, amelyek hátrányos régiókban vannak, és a személyi jövedelemadó mértéke eleve olyan alacsony, mint ahogy azt Józsa Fábián úr korábban említette.
