Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - DÁVID IBOLYA, DR. az ügyrendi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
1061 kormá nypárti tagjai által megszavazott állásfoglalás, amellyel az Országgyűlés kormánypárti többsége egyetértett, ugyanis a Házszabály értelmezésének egy ilyen lehetőségét tartalmazta. Ebben a helyzetben az ügyrendi bizottság ülésén észrevé teleznem kellett, hogy méltatlan lenne a Parlament tekintélyéhez, ha ilyen alapvető alkotmányossági kérdésekben a későbbiek során vita lehetne, és ha egyszer már a Házszabálynak ezt a szakaszát mindenképpen módosítani fogjuk, akkor a Parlamenthez méltatlan lenne az, hogy egy ilyen félreértelmezésre vagy többféle értelmezésre lehetőséget adó szöveg a Házszabályban bennmaradjon. Ezért terjesztettem elő a magyar alkotmányosság alapelveivel összhangban azt a kiegészítést, hogy erről a kérdésről az Országgyűlésn ek haladéktalanul kell döntenie és vita nélkül kell döntenie. Az ügyrendi bizottság ezt a kiegészítést elfogadta. A két héttel ezelőtti futárpostában csak utalás történt erre az ügyrendi bizottsági előterjesztésre, ténylegesen ez az ügyrendi bizottsági ors zággyűlési határozati javaslat kikézbesítésre nem került. Bizonyos értelemben meglepődtem a múlt heti ügyrendi bizottsági ülésen, amikor elhangzott, hogy ez a kiegészítés mégse kerüljön be a Házszabályba. Érdemi ellenvetés nem volt. És érthetetlen volt szá momra az is, hogy erre a kétféle előterjesztésre azt követően került sor, hogy véleményem szerint a Parlament tevékenységének nehezen alulmúlható két napja után szavazott erről az ügyrendi bizottság. Miért nehezen alulmúlható? A Parlament tekintélyének és a parlamenti költségvetés rendkívül drága voltának nem felelhet meg az, hogy egy teljesen értelmetlen ügyrendi vitával egy teljes parlamenti nap úgy teljék el, hogy még a napirendről se tudjunk szavazni. Képtelen helyzet az, hogy ugyanennek a vitának az el őző heti és a múlt keddi továbbfolytatása a Parlament értékes perceit vette el, lehetetlenné tette, hogy ez alatt érdemi munkával foglalkozzunk, egyszerűen semmiért. Mert végül is meg kellett szavazni Izsó Mihály mandátumának az igazolását, nem lehetett to vább húzni; és az az idő, amit így elvesztegettünk, az a költségvetési pénz, amit elpazaroltunk, csak a Parlament tekintélyének a rombolására volt megfelelő. Ebben a helyzetben számomra teljesen érthetetlen volt, hogy miért vannak egyesek, akik az után, mi után semmiféle érdemi ellenvetést nem tudnak az ellen kifejteni, hogy a Parlament nem bírálhatja felül más szerveknek, a választópolgárok akaratának, a választási bizottságoknak, a választási elnökségnek, a bíróságoknak, többek között a Legfelsőbb Bíróságn ak a döntését, tehát az ő döntése teljes mértékben csak az eljárás formális részére vonatkozik, akkor miért kell olyan homályos pontokat hagyni a Házszabályban, amelyek ezt a terméketlen vitát lehetővé tették. Értetlen vagyok most is, hogy miért van itt el őttünk a Bváltozat, amely lehetővé teszi, hogy hasonló terméketlen viták később is megtörténhessenek a Parlamentben. Ilyen előzmények után valóban fölvetődik az a kérdés, hogy szükségese az Aváltozat, szükségese belevenni a Házszabályba azt a két rende lkezést, hogy vita nélkül kell döntenie az Országgyűlésnek és haladéktalanul kell döntenie az Országgyűlésnek. A felszólalásom bevezetésében hivatkoztam arra, hogy három héttel ezelőtt én ezt nem hittem volna, hogy szükséges lehet. Sajnos most az. Az, két okból. Egyrészt azért, mert az ügyrendi bizottságnak van egy olyan döntése, amely mintegy a Házszabály pótlása, kiegészítéseként orientálja a Ház további tevékenységét, és ez a döntés lehetővé tenné, hogy bármikor, bármelyik mandátumigazolást a későbbiekbe n is el lehessen halasztani. Akármeddig. Szükséges ezért a Házszabályt egyértelművé tenni, szükséges ezzel értelmetlenné tenni ezt az ügyrendi bizottsági állásfoglalást. Másik oldalról is azonban szükségesnek tartom, hogy ez a kiegészítés kerüljön be a Ház szabályba. Méghozzá miért? A múlt heti vita során megdöbbenéssel hallottam, hogy egyes képviselők felszólalásaiban olyan alapvető alkotmányjogi tévedések hangzottak el, amelyeket nehéz megérteni a Parlament működésének két és fél éve alapján. Mire gondolok konkrétan? Egyrészt elhangzott egy olyan felszólalás, amely szerint a Parlamentben formális szavazás nem lehet, ez a mi alkotmányossági szemléletünkkel ellentétes. A másik felszólalás azt tartalmazta, hogy adott
