Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
1031 Kemény összecsapások voltak és vannak a részaránytulajdon körül is. Ahol meg tú ljutottak a kezdeti nehézségeken – tudniillik, megtörtént a földek kijelölése – , ott azt követelik – mint például Győr megyében – , hogy vonuljon vissza a téesz, a közgyűlés, és ne szóljon többé a dolgok menetébe: bízza az osztozkodást, a kiválást vagy mara dást a tulajdonosokra. Itt kérném rögtön, hogy – mint autentikus törvényértelmezők – szóljanak bele a részaránytulajdon megosztását egymás között szabadon és az érdekelt tulajdonosok… Pardon! Javítanék a szövegen, mert rosszul olvastam. (Dr. Tóth Albert: H elyes!) Miért nem intézhetik a részaránytulajdonosok a részaránytulajdon megosztását egymás között szabadon, és miért kell még az utolsó szakaszban is elszenvedniük a vezetők és a közgyűlés gyámkodását? Tetézi a gondokat, hogy sokfelé csak "vastagon" szám ított mezei leltár kifizetése után hajlandók átadni a földeket. Ugyanígy világos törekvés, hogy a kilépő tagokkal akarják kifizettetni a téesz adósságát is. (15.20) Erre nézve hadd idézzek egy vonatkozó téeszkiadványból. Idézet: "A kiváló tag üzletrészéhe z kapcsolni kell a szövetkezet tartozásait – hiteltartozás, bérleti díjak, ki nem fizetett vásárlás, adótartozások, egyéb tartozások – , melyet a későbbiekben a kiváló tagoknak kell kifizetni." – Eddig az idézet. Olyan ez, mint amikor az emberrabló a szabad uláskor az áldozattal akarja megfizettetni a fogvatartás és az azzal összefüggő invesztáció költségeit. A népnek szikrázik a szeme, és nem tudja, vajon komolyan gondoljae a Kormány a földek felszabadítását és az önálló kisgazdaságok lábra állítását, vagy az egész porhintés, és reformkommunista elképzeléseknek megfelelően csupán a szocializmus javított és bővített kiadását készíti így elő. Bármi legyen is a helyzet, az említett lépések nem segítik, hanem ellenkezőleg: a leghatározottabban hátráltatják a mag ángazdaságok kibontakozását. Ezt az érintettek is tudják, és cseppet sincsenek elragadtatva a Kormány agrárpolitikájától. A földek visszaadása ugyanis alaposan átgondolt intézkedéseket és minden lényegesre kiterjedő akciót tenne szükségessé; így például ab ban a vonatkozásban, hogy legyen mivel megművelni a visszakapott földeket. Amikor 1989 áprilisában nálunk, Szabolcs – Szatmár – Bereg megyében megalakult a Kisgazdapárt megyei választmánya, nekünk az volt a véleményünk: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne hurcolják szét a téeszek gépállományát, és a téeszek alakuljanak szolgáltató vállalatokká, és ebben a minőségben segítsék az újrakezdőket, míg oda nem erősödnek, hogy a maguk lábán is meg tudnak állni, ahogy a 40es évek fordulójától segítették az állami gazdaságok a szegényparasztságot. (Az elnök csenget.) Ehelyett mit látunk? Csaknem általánosnak mondható a gépállomány elherdálása – legalábbis a hozzám érkező panaszok szerint – pedig paraszti megítélés szerint háromszor annyit is meg lehetne művel ni a rendelkezésre álló gépparkkal, mint amennyit ma művelnek meg a gépek. Ugyancsak lépést kellene tenni a hitelek ügyében is. A start- és reorganizációs hitel – utánanéztem – jelen alakjában legalábbis – a legcsekélyebb mértékben sem alkalmas a magángazd ák megsegítésére. (Az elnök csenget.) ELNÖK (Vörös Vince) : Képviselőtársam! Tessék befejezni! KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnézést, én fontos dolgokról beszélek, ami kétmillió embert érint legalább. (Taps a jobb oldalon.) Engedje meg nekem, elnök úr, ezt a két percet. A parasztság ügyéről van szó, ami úgy gondolom, az ön számára sem közömbös. (Zaj, közbeszólások: Halljuk, úgy van!)
