Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Az egészséges ivóvízellátást elősegítő programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ZSEBŐK LAJOS (MDF)
85 Tehát a törvény nem bontotta ki pontosan, és nem fogalmazta meg, hogy mit ért azon, hogy egészséges ivóvizet kell biztosítaniuk az önkormányzatoknak. Ez az első kérdés, amit a programnak – úgymond – tisztáznia kell. A második kérdés az az, hogy meg lehete valósítani ezt a programot, mint mondtam. Finanszírozási oldalról merül fel ez a kérdés, mert műszaki oldalról szinte mindent meg lehet valósítani, legfeljebb túl nagy a ráfordítás az eredményhez képest. Itt pár számot kell ismernünk: ahho z, hogy egy elképzelt szintig megvalósítsuk, tehát ahhoz, hogy a lakosság 91%os ellátottsági szintjét nem 100%ra, de olyan 97 – 98%ra emeljük, ahhoz jó 30 milliárd forintra van szükség, csak új beruházásként. De nemcsak azzal a probémával találkozunk szem be, hogy nincs víz, nincs egészséges víz – mert nincs semmilyen víz – , hanem azzal a problémával is szembetalálkozunk a gyakorlatban nagyon sokszor, hogy a meglévő ivóvíz egészségtelen. És ha egyszer a törvény úgy szól, hogy az egészséges ivóvízellátást ke ll biztosítani, akkor nyilvánvaló, hogy itt tisztítóművekről is szó van. Ez pedig újabb 20 milliárd forint. Tehát magyarul a törvény – ahogy értelmezhető – körülbelül csak vízellátási oldalról, 50 millárd forintba kerül. És ez egy olyan probléma, amit hog yha összevetek az eddigi elmúlt két év költségvetési forrásaival, akkor szinte áthidalhatatlan önmagában. Én most ezzel nem azt akarom mondani, hogy a települések egészséges ivóvízellátásának ellene vagyok, hanem azt akarom jelezni, hogy az eddigi gyakorla t nem arra utalt, hogy megoldható ez a gond. Gondoljunk arra, hogy 1991re a vízellátási művekre és a szennyvízelvezető és tisztító művekre céltámogatásként csak olyan 2,2 milliárd forintot szavazott meg az Országgyűlés. Az idei évre, tehát 1992ben ez oly an 6 – 7 millárd forint. Ehhez a céltámogatási részhez az önkormányzati és az egyéb források hozzáadódnak, de akkor is látható, hogy az 50 milliárd forinttal szemben a jelen, ahol állunk, az még nagyon hátul van. A harmadik kérdés számomra a legfontosabb, és ez a kérdés, amit a környezetvédelmi bizottság részletesebben kitárgyalt. Mint mondottam, a lakosság 92%a van pillanatnyilag vízzel ellátva, ugyanakkor a szennyvízelvezetés a lakosság 51%ától került megoldásra. Itt én lakosszámokat hasonlítottam össze, ez nem mindig így történik, mert mennyiséget is és lakásokat is össze szoktak hasonlítani, és attól függően, hogy a szennyvíztisztításon mit értek, hogy a közműpótló berendezéseket is beleértem vagy sem, a kettő közötti különbség adja a közműollót, ami bor zasztó nagy veszély, és Magyarországon borzasztó nagy gond, hadd mondjam ezt. Szennyvízelvezetésnél – mint mondtam – az ellátott lakosság felétől vezetjük el a szennyvizet, de tudni kell azt – a gondolatnak a további folytatását – , hogy az elvezetett szenn yvíz felét tisztítjuk csupán, és ennek a félnek, amit megtisztítottunk, felét se tisztítjuk biológiai fokozattal. Tehát annak a tényleges megtisztított szennyvíznek, ami ma kijut a befogadókba és eljut a talajvízbe és a vízbázisokat szennyezi, annak csupán tízegynéhány százaléka az, ami érdemben és ténylegesen és teljes mértékben tisztított. Ezt azért mondtam el, mert a probléma borzasztó nagy. Magyarországon el szoktuk mondani, hogy az ország jó helyzetben van, vizünk van és nincs semmi gond. Kérem szépen, ez nem igaz, ennek a fordítottja az igaz inkább, mert hogyha a megújuló ivóvízkészleteket vizsgálom, és én ezt egy kimutatásban tudom vizsgálni, amit nem én állítottam össze nyilván, hanem az ENSZ Természeti Erőforrások Intézetének egy †90es adata, az az t mondja, hogy Magyarországon évente, egy főre a megújuló ivóvízkészlet 570 köbméter. Hogyha ezt csak a környező országokkal hasonlítjuk össze, akkor megdöbbentő különbségeket észlelünk, mert ez Ausztriában 7510 köbméter/év/fő, Csehszlovákiában 1800 köbmét er, Romániában pedig 1600 köbméter. Magyarország a megújuló ivóvízkészletek tekintetében Európában az utolsó helyen áll.
