Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
56 ennek eredményeképpen a három alapvető tö rvény – így a Munka Törvénykönyve, a köztisztviselőkről, illetve a közalkalmazottakról szóló törvény – hatálybalépésével egy új korszak kezdődik. Ami a képviselő úr aggályait illeti a július 1jei hatálybalépést illetően, szabadjon utalnom arra, hogy azt g ondolom, afelől egyikünknek sincs kételye, hogy ez a hatálybalépési határidő adott és kötött volt, hiszen a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálybalépését illesztenünk kellett szükségszerűen a Munka Törvénykönyve hatálybalépéséhez, minthogy az általános szabályokat a Munka Törvénykönyve adja, és ehhez képest a specifikus – az eltérő, a különböző – szabályokat tartalmazza csupán a közalkalmazottakról szóló törvény. Legjobb emlékezetem szerint a Parlament május 5én fogadta el a törvényt, és való ban akkor jelent meg, ahogy erre ön is utalt. A két dátumból valóban következik a rendelkezésre álló időtartam. Azt sem állítom, hogy ez nem rövid, egyfelől azonban szeretném biztosítani a képviselő urat, hogy az a kormányrendelet, amely a hatályon kívül h elyezéseket szükségszerűen végig kell, hogy vigye, július 1jén hatályba fog lépni. Ígérhetem ezt azért is önnek, mert éppen a Munkaügyi Minisztérium elkészítette e kormányrendelet tervezetét, és éppen a mai közigazgatási államtitkári értekezlet tárgyalta, és reményeim szerint csütörtökön a Kormány előtt ezt elő tudom terjeszteni. Ami az ágazati szinten megalkotandó és a hatálybalépést kiszolgáló egyes miniszteri tevékenységeket illeti – ágazati szinten – , biztos vagyok abban, hogy kollégáim is – tekintette l a határidő konkrétságára – tartani fogják ezen határidőt. Ami az interpellációban fölvetett konkrét kérdést illeti – nevezetesen a jubileumi jutalomra való jogosultság előfeltételeinek értelmezésével kapcsolatosan fölvetett kérdést – , szabadjon elmondano m azt, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény egész egyszerűen honorálni kívánja a közfeladatok ellátásában töltött éveket, ezért – ha módosult jogi előfeltételekkel is, de – továbbra is fenntartja a jubileumi jutalom intézményét. A törvény ált alános szabálya alapján azonban jogszerű időnek kifejezetten, csak és kizárólag, a törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál megelőzőleg munkaviszonyban eltöltött évek számítanak. Mindennek alapja, hogy a törvény ily módon nem az általában munkavégzéssel t öltött időtartamot, hanem kizárólag a közalkalmazotti feladatok ellátását kívánja elismerni. Én azt gondolom, hogy nem lehet az vitatéma közöttünk, hogy erről szól maga a jogintézmény. A jubileumi jutalom fogalma az, hogy egy plusz szolgáltatást, egy plusz honoráriumot jelent – ha úgy tetszik – a közalkalmazottnak, éppen azért, mert meghatározott időt ezen a pályán eltölt. Ha ezt a jogszerző határidőt mi kiszélesítjük, és összekeverjük az ön által elemzett – munkaviszonyt megalapozó – időtartammal, akkor in nentől kezdve nem jubileumi jutalomról beszélünk, hanem munkaviszonyban töltött évek számáról. Tehát teljesen világos, hogy e jogintézmény fogalmából következik, hogy csak a közalkalmazotti viszonyban töltött időt vehetjük e vonatkozásban figyelembe. (15.3 0) Utalni szeretnék itt a törvénynek azon rendelkezésére, amely a korábban jogviszonyban töltött időt a törvény hatálybalépése után a hatálya alá tartozó munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként veszi figyelembe. És hogy mennyire tolerán sak voltunk e törvény megalkotásánál e vonatkozásában, néhány konkrét példát említsek még önnek az aggályok eloszlatása végett: ott, ahol a közalkalmazotti idő adott volt, de az valamilyen oknál fogva, méltányolható oknál fogva megszakadt, ott a megszakadá s időtartamát is figyelembe vesszük jogszerző időnek. Ilyen például a sorkatonai szolgálat, polgári szolgálat, vagy a nőknél a terhesség, illetőleg a gyermekgondozási segély időtartama. Tehát elvileg önmagában logikus és zárt maradt a törvény, azt a fajta kiterjesztését semmiképpen sem osztom, amit ön az interpellációjában fölvetett.
