Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Határozathozatal az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az egészséges ivóvízellátást elősegítő programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
24 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hat pontban szeretnék hozzászólni a vagyonpolitikai törvények részletes vitájához. Hat olyan pontban, amely csak esetlegesen választódott ki, hiszen rendkívül sok módosító indítvány érkezett be, amelyek rendkívül sok oldalról próbálják részben támadni, részben javítani a törvényt. Azt hiszem, nagyon fontos lenne ezeknek a módosító indítványoknak részletes és pontos megismerése, hiszen itt egy olyan törvényjavaslatcsomagról döntünk, illetve olyan vitát folytatunk, amelynek hatása hosszú évekre fog érződni a magyar gazdaságban. A tartósan állami tulajdonban maradó állami vagyon esetében a "tartós" szó is jel zi azt, hogy ez egy hosszú távú döntés, és adott esetben más kormányzati viszonyok és más erőviszonyok mellett is ki kell állnia a gyakorlat próbáját ezeknek a törvényeknek. De azt gondolom, hogy a vagyonügynökségről szóló törvény, illetőleg az állam válla lkozói vagyonáról szóló törvényjavaslat szintén ezekkel az ismérvekkel rendelkezik. Ezek után rátérnék arra a hat pontra, amelyeket részletesen kívánnék érinteni. Az egyik problémakör, amelyhez számos módosító indítvány érkezett, az összeférhetetlenség kér dése. Az összeférhetetlenség kérdése tulajdonképpen azt jelenti, hogy bizonyos tisztségek esetében, amelyeket részben ez a törvény, illetőleg a törvények hoznak létre – részben már megvannak – , kimondjunk összeférhetetlenségi szabályokat, elsősorban az ors zággyűlési képviselők irányában. Az én módosító indítványaim, amelyeket 5685ös számon terjesztettem be, arra irányulnak, hogy olyan vállalat esetében, amelyben az állami vagyon, közvetett vagy közvetlen vagyon 50%nál több, országgyűlési képviselő ne lehe ssen igazgatósági tag, felügyelőbizottsági tag, illetőleg a vállalat vezető tisztségviselője. Első pillanatra ez a megfogalmazás talán egyszerre tűnik túlságosan szűknek és túlságosan tágnak. Túlságosan szűknek abban az értelemben, hogy jogosan vetődik fel az a kérdés, hogy mi történik abban az esetben, ha valaki olyan vállalat vezető tisztségviselője, igazgatósági tagja vagy felügyelőbizottsági tagja, amely teljes egészében vagy részben magántulajdonban van? Azok az összeférhetetlenség mellett szóló érvek, amelyek ezekben az esetekben megfogalmazhatók, épp úgy érvényesek a többségi állami tulajdonú vállalatokra, mint a kisebbségi vagy teljes egészében magántulajdonban lévő vállalatokra. Néhány példával szeretném alátámasztani ezeknek az érveknek a súlyát és a jelentőségét. (12.00) Most is van olyan eset a Parlamentben, amikor egyik képviselőtársunk olyan vállalatnak a vezető tisztségviselője, amely vállalat döntő piaci részesedéssel vagy jelentős piaci részesedéssel bír az adott piaci szegmensen, ugyanakkor az Országgyűlés éppen tárgyalja, vagy éppen beterjesztés alatt van az a törvényjavaslat, amely azt a piaci szegmenset teljes egészében szabályozza. Vagy adott esetben a vállalatot hozza hol jobb, hol rosszabb helyzetbe. Ebben az esetben egyrészt az adott k épviselő, országgyűlési képviselő, és így amennyiben kormánypárti, akkor a Kormány gazdaságpolitikai szempontjait kell mérlegelnie és a döntéseit aszerint meghozni, részben ugyanakkor benne él egy olyan szervezet vezetőségében, amelynek nyilvánvaló ellenér dekeltségei lehetnek. Gondolunk arra, hogy nagyon sokan például – hogy nagyon sok, ez erős túlzás természetesen, de jó néhányan a Parlamentben – olyan mezőgazdasági vállalatoknál vezető tisztségviselők, amelyek sorsát alapvetően befolyásolják a kárpótlási törvények, a földtörvény, az agrárpiaci rendtartás. Ebben az esetben ezeket az érdekkülönbözőségeket nem lehet kibékíteni, ezért ez egy olyan indok vagy egy olyan helyzet, amely az összeférhetetlenség kimondását támogatja. Ugyanakkor felvethető a javaslatc somaggal kapcsolatban az, hogy ennek a kérdésnek nem itt van a szabályozása. Ez jogi, jogdogmatikai szempontból azt gondolom, hogy helytálló, ugyanis az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben kell azokat a kritériumokat megfogalmazni, amely ek kimondják, hogy mely tisztségek esetében összeférhetetlenek az országgyűlési képviselők, vagy a jogállásuk mely kérdésekben összeférhetetlen.
