Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
171 Köszönöm. Megadom a szót Bretter Zoltánnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. Felszólaló: Bretter Zoltán (SZDSZ) BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még a cenzúra is jobb egy párt szubjektív önkényénél. Az intézményesített ellenőrzés legalább világos tájékozódási pontokat, egyértelmű viszonyokat teremt. Ezért hangozhatott el a kérész életű Grósz – Bereczkorszakban az a fölkiáltás, hogy legyen inkább cenzúra. Bevezetésére azonban már nem kerülhetett sor. Rá nk köszöntött a demokrácia kora. Előzetesként a frekvenciamoratórium, majd rövidesen a TV és Rádió függetlensége, a TV és Rádió vezetőinek egyszemélyes vezetése, a médiatörvény előkészületei és a médiatörvény kétharmadossága, alelnökök, kinevezések és fölm entések – végül pedig Alkotmány és Alkotmánybíróság. A "tiltás – tűrés – támogatás" misztikus háromszögét fölváltják a médiaháború napi eseményei. Ezzel a vélemény- és szólásszabadság problémái egy másik fogalmi körbe kerültek át. Tisztelt Ház! Előbb vagy utób b minden társadalom tisztázza, hogy mi a viszonya a szólásszabadsághoz, és ez a viszony annak a társadalomnak alapjainál áll. A viták nem múlnak el, a zaj nem csitul el a sajtó, média, kommunikáció körül, de a fogalmi keretek általában szigorúan meghatároz ottak. Ezek lefektetése folyik ma a Magyar Köztársaságban, és a konkrét események kimenetelének nem csupán pártpolitikai tétjük van, hanem elvképző szerepük is. Felszólalásomban azt szeretném megvizsgálni, hogy milyen elvekig jutottunk el, hol tartunk ma a szólásszabadság értelmezésében. Az általános kérdések után pedig két sajátos problémát szeretnék fölvetni: 1. Mi a szerepe a Kormánynak a napi kommunikációban, s hogyan tudja betölteni ezt a szerepet? 2. Mi a szerepe a Kormánynak a társadalmi konszenzus k ialakításában, különös tekintettel arra, hogy az Alkotmány a médiatörvényt kétharmadosként írja elő? Tisztelt Ház! Az egyik alapvető kérdés, mely ma már eléggé világosan körvonalazódik, s melyre már az első megoldás is megszületett: mi az állam szerepe a v éleményszabadság tekintetében. A válasz: az állam funkciója kettős, s ez a kettősség megfelel a szabadság két fogalmának. Az állam mindenekelőtt negatívan viszonyul a kommunikációs folyamatokhoz, ami annyit tesz, hogy nem avatkozik bele az állampolgárok te rmészetes véleménycseréjébe. A sajtószabadságot elsősorban az állam tartalmi be nem avatkozása biztosítja. Ennek felel meg például a cenzúra tilalma és a szabad lapalapítás lehetősége. Ezzel a tartózkodással az állam elvileg lehetővé teszi, hogy a társadal omban meglévő vélemények, valamint a közérdekű információk teljessége megjelenjen a sajtóban. A pozitív szabadság értelmében az államnak vannak azonban pozitív kötelezettségei is. Törvényt kell alkotni a véleményszabadság biztosítékairól. Ennek a törvényne k pedig ki kell zárnia azt a lehetőséget, hogy állami szervek vagy bármely társadalmi csoport a műsor tartalmát úgy befolyásolja, hogy a társadalomban meglévő vélemények bemutatásának teljessége, arányainak kiegyensúlyozottsága, valósághű kifejezése, illet ve a tájékoztatás elfogulatlansága megsérüljön. A monopóliumellenes szabályozás is ide tartozik. Az államnak itt is pozitív cselekvésre nyílik alkalma. Meg kell akadályoznia, hogy olyan sajtó, médiahatalom alakulhasson ki, ami már veszélyeztetné a vélemén ycsere szabadságát, hiszen az a hatalom módot találhat arra, hogy bizonyos véleményeknek ne adjon hangot, s ezzel a nyilvánosságot eltorzítsa. Ezzel egyensúlyra jut az állam szerepének alapvető kérdése a negatív és pozitív szabadság vonatkozásaiban. Az áll amnak a véleménynyilvánítás szabadságával szemben tartózkodónak kell lennie, a tartalmi befolyás tilos, és a tartalmi befolyásolás lehetőségét törvénnyel kell kizárnia. A szabadság és a demokrácia követelményei egyaránt érvényesülhetnek. Sem az az álláspon t nem juthat kizárólagos uralomra, mely szerint az állampolgár véleménynyilvánítási szabadsága korlátlan,
