Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KOVÁCS LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KOVÁCS LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
137 Az indítványt támogatók – és Frajna képviselőtársam előbbi indoklásában is – ezen önfeláldozó magatartás fokozott elismerése, az állam által is támogatandó elismerése mellett érveltek. A nem támogatók számos kif ogást hoztak fel, mindenekelőtt a "nemzet szolgálatában" kifejezés preambulumba emelésének bizonytalanságai miatt. Ezenkívül az egyéb jogszabályban már rendezett szabályozások, például a honvédelmi törvény rendelkezései miatt, de leginkább, s mindenekfelet t a törvényjavaslat eredeti céljától való túlzott eltávolodás miatt. A bizottság végül is minimális többséggel támogatta a módosító javaslatnak azt a részét, amelyik a sorkatonai szolgálattal összefüggésben kívánja a kiterjesztést, és ugyanilyen többséggel nem támogatta az életmentéssel kapcsolatos kiterjesztést. Ugyancsak a kiterjesztést célozta Schiffer János képviselőtársunk módosító indítványa, aki a II. világháború alatt a fasizmus elleni fegyveres harcokban kifejtett tevékenységgel összefüggésben megr okkantakra és életüket vesztett személyekre kívánja kiterjeszteni a gondozottak körét. A bizottság egyharmada sem támogatta a módosító javaslatot, tekintettel arra, hogyha valaki fegyveres harcokban, háborúban megrokkant, vagy életét vesztette, a hadi gond ozásba tartozó ellátásban részesül. A módosító javaslatok második csoportja – Gyurkó János, Raj Tamás, Bethlen István, Bánffy György, Eke Károly és több más képviselőtársunk módosító indítványai – az időintervallumok megnyújtását célozta meg. A bizottság n evezettek módosító indítványait nem tudta támogatni, hiszen az 1944 – 45ös időt illetően a személyi kárpótlás már elfogadott törvénye ezt az időtartamot már eldöntötte. A harmadik csoportba tartoznak azok a módosító indítványok, amelyek a törvé nyjavaslat 3. §ának (1) bekezdésében meghatározott kizártak körét kívánja szűkíteni. Ezzel ugyancsak a kiterjesztés irányában hat. Bizottságunk többsége elutasította az indítványt, egyharmad igenlő szavazatot sem kapott. (11.40) A negyedik csoportba tarto zó indítványok – mint Schiffer, Havas és Solt képviselőtársunk indítványai – az ellátás összegének mértékét javasolják emelni. Többségi igenlő szavazatot ugyancsak nem kaptak. Nemcsak azért, mert – mint általában az ilyen felvetéseknél – a nemzetgazdaság t eherbíró képességét is figyelembe vettük, hanem mert a polgári jogegyenlőség, az arányosság más törvényekkel, mint például a személyi kárpótlási törvény, az 1991es XII. törvény, vagy a hadigondozásról szóló jogszabályban rögzítettek és e törvényjavaslat k özötti egyensúly felborulna. Az ötödik csoportba tartozó módosító indítványok az eljárási szabályok módosítására tettek javaslatot. Havas és Solt Ottilia képviselőtársunk javaslata szerint, aki ugyanezen sérelem alapján hadigondozásban részesült, választha sson a nemzetgondozási díj, illetve a hadigondozási díj között. A bizottság nem támogatta a javaslatot, bár több mint egyharmad igenlő szavazatot kapott. Ugyancsak Havas és Solt a nemzeti gondozási díj visszamenőlegességét javasolta abban az értelemben, ho gy aki az 1991. évi XII. törvény hatálybalépésénél korábban kapott nemzeti gondozását elveszítette, és e törvény alkalmazásával ismét nemzeti gondozottá válik, a nemzeti gondozási díjat visszamenőleg kapja meg a megszüntetés hónapjától. A bizottság 9:7 ará nyban támogatta az indítványt. Az utolsó csoportról, a szövegmódosításokról nyilván nem akarok beszélni. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság többsége egyetért az előterjesztők azon szándékával, hogy a nemzeti gondozásról szóló törvény a politikai indítt atású önkény áldozatairól rendelkezzen. Megérti a bizottság azt a szándékot, hogy néhány képviselőtársunk a törvényt szélesebb körre javasolja kiterjeszteni. Bizottságunk minden tagja tudja, hogy az alapvető emberi jogok sérelmére elkövetett jogtalanságok, különösen, amelyek az élet elvesztésével jártak, nem orvosolhatók, legfeljebb csak szimbolikusan vagy részlegesen, mégis fontosnak tartjuk a törvény elfogadását,
