Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 23. hétfő, a tavaszi ülésszak 16. napja - A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről kötött 1977. évi szerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - FEKETE GYULA, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
997 bizottság beadott egy olyan javaslatot, hogy mindenhol "bontsa fel" helyett "szüntesse meg" legyen. Én azt gondolom, hogy az én módosító javaslatom is ugyanezt a célt szolgálta. T ermészetesen nem ér semmiféle hátrány és nem csinálok ebből problémát, ha a környezetvédelmi bizottság módosító javaslatát fogadjuk el, de szerintem is helyesebb és jobb, ha a "szüntesse meg" kifejezés szerepel benne. Köszönöm figyelmüket. (Taps a baloldal on.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólni kíván Fekete Gyula, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Fekete Gyula (MDF) FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Komoly indokok szükségesek két orszá g kormánya által aláírt szerződés felbontásához. Nyomós indok egy nemzetközi víziút, a nagyhatalmak által garantált békeszerződésben határként megjelölt Duna elterelése, de nyomós indok az aláírás pillanatában még nem ismert hatalmas méretű környezeti káro k feltárása is. Ezen nyomós indokok számát még eggyel kívánom növelni a preambulumban, ezt célozza az 5232es sorszám alatt benyújtott módosító indítványom. A javaslat lényege az, hogy kerüljön be a preambulumba, hogy Magyarország kényszerítő körülmények h atására írta alá a szerződést, és messze nem volt az egyenlő jogú szerződő fél pozíciójában az 1977. évi szerződés aláírásakor. Ismeretes, hogy a magyar pártvezetés először 1951ben foglalkozott az erőműépítés ötletével, de a kivitelezés következményei oly nyilvánvalóan hátrányosak lettek volna Magyarország számára, hogy Gerő Ernő javaslatára elvetették az ötletet. Mi történt 1977ig, hogy az eredetileg elvetett ötletből aláírt dokumentum lett? Fontos tényező volt az 1973. évi közelkeleti háborút követő ol ajárrobbanás. A nyugati gazdaságok megrendülése, a Szovjetunió kezében levő olajfegyver hallatlan mértékben megerősítette a demokratizálódást ellenző konzervatív pártvezetőket. Minden szocialista országban erősödött a moszkvai függés, leváltották, háttérbe szorították a rendszert reformok útján változtatni szándékozó erőket. 1973 – 1975. az ellenreformerek évei voltak, a Fockkormány lemondani kényszerült, a Politikai Bizottságból távoztak a reformpolitikusok. A proletár internacionalizmus jegyében fokozni ke llett a Moszkvához hű fejlődő országok kormányainak közvetlen támogatását, vagy Magyarország számára hátrányos gazdasági szerződések formájában a közvetett támogatást is. ELNÖK (Szabad György) : Felhívom képviselőtársunk figyelmét, hogy a részletes vitában vagyunk… FEKETE GYULA, DR. (MDF) Elnök Úr! A bizottságban el akartam mondani a véleményemet és azt mondták, hogy még részletesebben indokoljam meg. Én beleástam magam az irodalomba… (Derültség.) Ugyanezen időszakban a Szovjetunió egyoldalú an felmondta az előzőleg öt évre fixre szerződött olajárakat, anélkül, hogy Magyarország felmondhatta volna a világpiacon kurrens áruinak a szintén rögzített árait. Életbe lépett a több év átlagára alapján számított csúszóolajár, amelynek alkalmazása sorá n kezdetben ugyan a világpiaci árnál olcsóbban kaphattunk olajat, de a nyolcvanas években már több esetben drágábban. Persze csalóka volt már akkor is a KGSTárak és a világpiaci árak összehasonlítása, hiszen Magyarország a Szovjetunióban vállalt nagyberuh ázások árán kaphatott csak szénhidrogéneket. Ezeknek a beruházásoknak a magyar fél számára nagyon hátrányosak voltak a feltételei, aláírásukra csak a kényszerítő körülmények hatására kerülhetett sor. Gondoljunk csak a leginkább közismert ilyen nagyberuházá sokra, Orenburgra, Tengizre, Jamburgra. Ebbe a sorba tartozott Bős – Nagymaros is. KGSTérdek lett hirtelen a világpiacon jól eladható szénhidrogének helyettesítése más energiaforrásokkal, internacionalista kötelesség lett a magyar vezetők számára, hogy ener giaellátásunk fejében a Szovjetunióban vállalt nagyberuházások
