Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 23. hétfő, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - TABAJDI CSABA (MSZP)
979 Jakab Róbertné és Tabajdi Csaba képviselőtársaink, a Magyar Szocialis ta Pártból, sürgős tárgyalást kérve együttes önálló indítványt nyújtottak be az 1989. évi XXXIV. törvény módosítására a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviselete tárgyában az 5331es számon. Megkérdezem az előterjesztőket, hogy melyikőjük kí ván szólni. (Tabajdi Csaba jelentkezik.) Tabajdi Csabát illeti a szó. Felszólaló: Tabajdi Csaba (MSZP) TABAJDI CSABA (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítása, törvényi szabály ozása alapvető fontosságú, elsődlegesen belpolitikai jelentőségű kérdés. Nemzetközi megítélésünk, mozgásterünk, valamint középeurópai, sőt összeurópai kezdeményezési törekvéseink a nemzeti kisebbségi kérdés jogi kezelésére egyaránt feltételezi a hazai kis ebbségpolitika megnyugtató helyzetét s benne a parlamenti képviselet szavatolását. A kisebbségek parlamenti képviseletének fontosságáról. Először. Nem teljesedhet ki a magyarországi demokrácia, ha sajátos helyzetű, több százezres lélekszámú kisebbségi népc soportok hatékony országgyűlési képviselet nélkül maradnak. Másodszor. Nem üdvös a kisebbségi népcsoportokra rákényszeríteni azt, hogy sajátos lemondással, időnkénti meghasonlásokkal csupán pártok keretében juthassanak be a magyar Országgyűlésbe, kitéve ez zel népcsoportjukat a pártviaskodásoknak. Bármennyire hasznos is jelen helyzetünkben, hogy néhány párt színeiben kisebbségi képviselőtársaink felléphetnek népcsoportjuk, illetve más kisebbségi népcsoportok érdekében, de hosszabb távon semmiképp nem lenne c élszerű a népcsoportelvűség szempontjait alárendelni a kizárólagos pártelvűségnek. A magyarországi kisebbségi népcsoportoknak, mint közösségeknek törvényileg biztosítani kell ezért a parlamenti képviselet lehetőségét, amiként ezt elvileg a magyar Alkotmány 68. §ának (3) bekezdése is rögzíti. Idézem: "A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják." Harmadszor. A fenti tényből következik, hogy a magyar Országgyűlésnek a hatályos Alkotmány elvi rendelkezéseit törvényben kell kibontania. Mostani lépésünk tehát nem valamiféle pótlólagos jog, valamiféle adomány, hanem pusztán a hatályos Alkotmány egyik rendelkezésének valóra váltása. Negyedszer. Vélni és hinni merem, hogy számos képviselőtársamat el gondolkodtatja és nyugtalanítja az a tény is, hogy a magyar Országgyűlésben a szerb, a szlovén, a román népcsoportnak még pártok keretében sincs egyetlen képviselője sem, s akkor még nem is szóltam az egykét ezer főt számláló bolgárokról, örményekről, len gyelekről és másokról. Ötödször. Magyarországi politikai személyiségek – kormánypártiak és ellenzékiek – nemzetközi fórumokon egyaránt állhatatosan szorgalmazzák annak a rendkívül előrevivő nemzetközi jogi normának és követelménynek az elfogadtatását, hogy a XX. század végi Európában a nemzeti és etnikai kisebbségek tényleges és nem formális jogegyenlősége legyen a valódi demokrácia, a valódi jogállamiság feltétele és egyben fokmérője. Ha a nemzetek közösségére érvényes normaként, nemzeti érdekeink helyes f elismeréseként mi, magyarok ezt szorgalmazzuk, akkor e követelményt mindenekelőtt hazai gyakorlatunkra is érvényesítenünk kell. Nemzetközi fellépésünknek így lehet csupán hitele és ereje. Hatodszor. Gyakori, többségi logikára és pártlogikára egyszerre jell emző ellenvetés, hogy a parlamenti erőviszonyokból fakadóan egyáltalán vane értelme néhány kisebbségi képviselő tevékenységének, hiszen a többség ezt elvileg úgyis leszavazhatja. A parlamenti aritmetika szabályai szerint ez így is lehet. Botorság lenne az onban a parlamenti és a politikai aritmetikát eleve
