Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 17. kedd, a tavaszi ülésszak 15. napja - A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH TIVADAR, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója:
960 A foglalkoztatáshoz kapcsolódó képesítési előírások és szakmai gyakorlat időbeli megkövetelése alól a tervezethez képest a bizottság sem szigorító, sem pedig enyhítést célzó javaslatot nem támogatott. A bizottság dr. Szél Péter képviselő úr indítványához kapcsolódva elfogadott egy olyan módosító indítványt, amely az együttalkalmazás szigorú tilalmát kis létszámú külképviseleti szervek esetében – ahol sokszor f érj, feleség kényszerűen együtt dolgozik – az illetékes felügyeletet ellátó szakminiszter felmentési jogkörének megadásával enyhítené. A bizottság a törvényjavaslat összeférhetetlenségi szabályai alól a Deutsch Tamás képviselő által felvetett fizikai állom ányú alkalmazottak esetében sem látott alapot kivételek megengedésére. Az összeférhetetlenségnek a 21. § (4) bekezdés a) pontjában szabályozott esetében nem támogatta a bizottság Szabó Iván képviselő úr javaslatát, amely a köztisztviselőnek a gazdasági tár saság igazgató tanácsában történő részvételét ezen bekezdés elhagyásával javasolná lehetővé tenni. A bizottság nem tartotta indokoltnak, hogy az álláshelyek betöltésére kötelező erővel pályázatot kelljen kiírni, és ezzel összefüggésben a versenyvizsga szab ályozását sem, mert a munkáltató közigazgatási szerveknek mindkét módszer alkalmazására megvan a lehetőségük. Több képviselőtársunk – dr. Gál Zoltán, Vastagh Pál, Kósáné Kovács Magda, Schiffer János és Kóródi Mária – módosító indítványai beépíteni javasolták a törvénybe a rendkívüli lemondás intézményét, a munka törvénykönyvében és a közalkalmazotti törvényben intézményesített formához hasonlóan. A bizottság elvetette a javaslatokat azzal, hogy egyrészt a közigazgatásban eleve szűkebbek a lehetősége i a rendkívüli lemondás jogcímei előfordulásának, másrészt a munkáltatói intézkedésekkel szemben széleskörűen garantált bírói fórum igénybevétele lehetséges. Indokul hozta föl még a bizottság azt is, hogy a civil szférától eltérően a közigazgatási szervnek kvázi hivatali kötelessége is a közszolgálati viszonyra vonatkozó szabályok betartása. Élénk vita kísérte a közszolgálati jogviszony alkalmatlanság jogcímén történő megszüntetését is. Számos képviselő helyeselte dr. Gál Zoltán és társainak indítványát, mi szerint a köztisztviselőt minősítése alapján szabadjon alkalmatlannak nyilvánítani. A bizottság végül elvetette, mert a bírósági jogorvoslat – úgy vélte – elégséges garanciát jelent, továbbá a közbenső minősítés túlbonyolítaná az eljárást. Elvetette bizott ságunk Deutsch Tamás képviselő úrnak azt a javaslatát is, amely a szociális korlátokhoz kötné a munkáltató szerv felmentési jogát. Több képviselőtársunk kifogásolta az általános vitában, hogy a gyed, gyes állományban töltött évek nem számítanak a közszolgá lati jogviszony időtartamába. Ezt a kifogást Józsa Fábián és társai képviselőknek a bizottság által is támogatott módosító indítványa orvosolhatja. Eszerint a tíz éven aluli gyermek ápolásának időtartamát is számításba kell venni a közszolgálati jogviszony nál. A sorállományú katonai szolgálat ilyen jellegű beszámíthatóságát azonban a bizottság nem akceptálta. A bizottság a köztisztviselők díjazásánál ugyancsak Józsa Fábián és képviselőtársai módosító javaslathoz csatlakozóan azzal egyező tartalmú módosító i ndítványt fogadott el, mely szerint helyi önkormányzati testületek hivatalaiban dolgozó köztisztviselők e törvény szerinti illetményrendszerétől a helyi képviselőtestület eltérhet. Az eltérés mértékét, arányait e törvényben meghatározott elvek és arányok f igyelembevételével rendeletben kell szabályozni, tehát a helyi társadalom teljes körű kontrollja mellett. Az volt e javaslat elfogadásának az indoka, hogy a bérrendszer kötelezővé tétele voltaképpen determinálná az önkormányzatok költségvetését. Az anyagi konzekvenciák szavatolása nélkül ugyanis nem lehet a helyi önkormányzatokra nézve kötelező szabályokat hozni, és az is lehetetlen lenne, ha megtiltanánk az önkormányzatoknak, hogy a létszám- és bérgazdálkodásuk terén önállóak legyenek. Ez a megoldás mind a központi, mind pedig a helyi önkormányzati költségvetést illetően megnyugatóbbnak látszik.
