Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 17. kedd, a tavaszi ülésszak 15. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
954 1. Hogyan íté li meg miniszter úr az esetet? 2. A megítélés után milyen elfogadható megoldást kínál a városnak? 3. Ha úgy érzi, hogy ebben az ügyben vannak általános összefüggések, akkor szeretném, ha ezeket az ország nyilvánossága elé tárná. Kérem a válaszát. (Taps.) E LNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem Kiss Gyula munkaügyi miniszter urat a válaszadásra. Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter válasza KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Engedje meg, hogy az interpellációban megfogalm azott kérdések konkrét megválaszolása előtt a fölvezető szövegben elhangzott néhány tény apróbb pontosítását elvégezzem. Ugyanis a Videoton ajkai gyáregységét egy jogszerű privatizációs eljárás keretei között 1991 őszén a szanáló szervezet útján 7 ajánlat mérlegelése után, abból a legjobbat elfogadva, a Quattro Kft. 190 millió forintért vásárolta meg. Ebben a gyáregységben a pirvatizációt megelőezően a Videoton Elektronikai Vállalat még 1984ben az új tanműhely gépeinek beszerzéséhez 8 millió forint támogat ást kapott, ennek forrása azonban nem az ön által említett foglalkoztatási alap volt, hanem az akkori Ipari Minisztérium által részben működtetett szakmunkásképzési alapból – hangsúlyozom, 1984ben – került átutalásra ez a pénz. A szakképzési hozzájárulásr ól és a szakképzési alapról szóló, többször módosított 1988. évi XXIII. törvény előírása szerint, hogyha a kapott támogatást nem a meghatalmazott célra fordítják és nem rendeltetésének megfelelően használják föl, akkor azt vissza kell fizetni, az immáron s zakképzési alapnak nevezett pénzügyi alapba. Azért utaltam erre a törvényhelyre, minthogy az említett szanálási eljárás kapcsán Ajkán az új tulajdonos valóban nem kíván a továbbiakban a tanulók képzésével foglalkozni, ezért a támogatásból vásárolt gépekre, illetve azok ellenértékére a szakképzési alap éppen a '88. évi XXIII. törvény értelmében igényt tart. Szeretném a képviselő urat megnyugtatni abban a vonatkozásban, hogy korábban – még az interpelláció megfogalmazása előtt – ezen összeg visszafizetésére f ölszólítottuk a Quattro Kft.t, amennyiben ez nem történik meg, akár bírói úton is érvényesíteni fogjuk ez iránt igényünket. Ennyit a szakképzési alapból 1984ben átutalt pénzről. Kérdései között ez is szerepelt: Milyen általánosítható álláspont vonható le ? Szabadjon elmondanom azt, hogy itt elsősorban az érintett felek megegyezése biztosíthatja a szakmunkásképző iskola rendeltetésszerű továbbműködtetését. Az ajkai gyáregység eladásakor az iskolafenntartó önkormányzat és az iskola súlyos mulasztást követett el, mert nem kezdett időben tárgyalást a szanáló szervezettel, jelezve esetleg azt is, hogy a tanműhely gépeit központi támogatásból vásárolták. Meg kívánom jegyezni, hogy az adásvételre vonatkozó előszerződés megkötését követő 2 hónap elteltével jelentke zett az önkormányzat abbéli igényével, hogy igényt tartana a tanműhelyre, illetőleg e körben kívánja tovább biztosítani a tanulók gyakorlati oktatását. A Munkaügyi Minisztérium ezt az esetet rendkívül súlyosnak és több vonatkozásban példa értékűnek ítéli, tekintettel arra, hogy a szakképző iskolák gyakorlati képzési háttér nélkül valóban nem tudják biztosítani a tanulók foglalkoztatását. A hasonló esetek jogi kezelésére lehetőséget teremt a Parlament előtt lévő, úgynevezett privatizációs csomagterv részét k épező, és az ideiglenes állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 4973as számú törvényjavaslat. Eszerint az állami vagyon elidegenítése esetén az értékesítést megelőzően a Vagyonügynökség köteles lesz egyeztetni a z érintett ágazati miniszterrel, továbbá értékesítés előtt 30 nappal köteles a Vagyonügynökség a munkavállalói érdekképviseleti szerveket tájékoztatni mindazon kérdésekről,
