Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 17. kedd, a tavaszi ülésszak 15. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
945 javaslok valamit: ugyan már, nézze meg három évvel ezelőtt a magyar sajtó tulajdonosi szerkezetét, s hasonlítsa össze a mai sajtótulajdoni szerkezettel! Nem á llami lapok és nem állami tulajdonban levő lapok közölték az elmúlt egy hónap folyamán többször idézve azt, hogy na, vajon milyen is a magyar sajtótulajdonlás szerkezete szempontjából a megjelent lapok példányszáma! Ez körülbelül úgy írható le, hogy míg Ma gyarországon körülbelül 2,5 millió a megjelent heti- és napilapok példányszáma, ezen belül hát olyan talán még 200 ezer is lehet, ami valamilyen módon állami vállalkozás tulajdonában van – 8%, kedves uraim! Így tessenek értékelni azt a rendkívül súlyos agg odalmat, ami árad részben a március 15ei beszéd, részben pedig Pető Iván eme interpellációjából, és ennek alapján kérem, hogy értékeljék azt, hogy mi történik a sajtótulajdonlás területén, vane aggodalomra okot adó állami beavatkozás, és ennek alapján ké rem, hogy válaszomat fogadják el. (Nagy taps a kormánykoalíció soraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Kétperces reagálásra átadom a szót Pető Iván képviselőtársamnak. PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen Sz abó miniszter úrhoz, mint a privatizációért felelős miniszterhez kívántam szólni, illetve a kérdésemet azért hozzá intéztem és nem propaganda szempontokat kívántam hallani. Márpedig ez a kétfajta szempont elválik a demokráciában. A demokráciában megengedhe tetlen – még egyszer szeretném hangsúlyozni, amit a kérdésem feltevése előtt elmondtam – , megengedhetetlen, hogy állami eszközöket alkalmazzanak politikai propagandára, politikai sajtó tulajdonlására. Ami pedig a versenysemlegesség sokat hangoztatott elvét , illetve a Szabó Tamás által említett létező elvét illeti, szeretném elmondani a következőket. Egyes hírek szerint az Esti Hírlap, amelyik nem jutott hitelhez, attól, hogy állami tulajdonba került, ugyanazoktól a bankoktól, amelyektől eddig nem kapott még hitelígéretet sem, igen jelentős hitelígéreteket kapott. Nem semleges a magyar piac ebből a szempontból. Az állam sokkal nagyobb garanciát jelent – úgy látszik – a sajtónál, mint hogyha magántulajdonban, vagy részben magántulajdonban lenne egy lap. Nem se mleges a sajtó, illetve az állam politikai értelemben sem. Ha már az Esti Hírlapról van szó, mint sokan tudják és nyilvános a dolog, az Esti Hírlap alapszabálya azt írta elő, illetve abban állapodtak meg, és ez írásban létezett, hogy a szerkesztőséget ille ti meg a főszerkesztő megválasztása. Az állami tulajdonba kerülés pillanatában ezt az alapszabályt figyelmen kívül hagyták és más megoldást választottak. Érdemes kézbe venni az Esti Hírlapot, illetve visszakeresni a korábbi számait és megnézni, hogy az áll am mennyire semleges, a kormánypártok szemontjából mennyire semleges az Esti Hírlap a tulajdonváltozás nyomán. Ami pedig Szabó Tamás válaszát illeti, a következőket szeretném mondani. Én ugyanezeket a kérdéseket adtam be írásban, amelyeket itt feltettem, s emmit nem változtattam. Hogy én milyen kommentárral adom elő a kérdésemet, gondolom, az nem a miniszter úrnak előre benyújtandó szöveghez tartozik. Ami pedig a március 15ére való utalást illeti, én nem nagyon értettem a miniszter úr utalásait. Gondolom, a … (Derültség és zaj.) Illetve értettem, természetesen. Gondolom, a Szabadság téri tüntetésre gondolt, ahol kormánypárti képviselőket is láttam, én is ott voltam. Nyilván így kapcsolta össze a kettőnk szereplését. (Derültség a bal oldalon. – Zaj.) És még eg y dolgot szeretnék kiemelni. Természetesen ismerem az adatokat. Tudom, hogy a napilapok példányszámában az állami tulajdonú, állami befolyásolású napilapok példányszáma jóval kisebb, mint a nem állami befolyásúaké, de… és itt erről van szó, és a kérdésemet ezért fogalmaztam meg, illetve ezért tettem föl azt a kérdést, hogy mi a Kormány stratégiája ebben az ügyben, amire egyébként nem kaptam semmiféle választ. Erre azt szokás mondani, hogy nem létezik kicsit terhes
