Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 17. kedd, a tavaszi ülésszak 15. napja - A Postáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
906 azaz tehát a fogyasztói érdekvédelmet, érdekképviseletet, vagy a szolgáltatást igénybe vevők érdekképviseletét hogyan lehetne ebben a törvényben is megfogalmazni, megjeleníteni. Mint említettem bevezetőmben, a szervezetrendszerről, illetve a törvényben vázolt szervezeti változásokról szeretnék néhány gondolatot elmondani. Mint ahogy ezt már az előttem szóló vezérszónokok is említették, két formájá t említi meg a törvénytervezet a 4. §ban az alapszolgáltatások terén, a szervezetek tekintetében. A miniszter vagy állami többségű részesedéssel működő gazdálkodó szervezetnek, illetve költségvetési intézménynek, vagy pedig koncessziós szerződés keretében koncessziós társaságnak adhatja át az alaptevékenység végzését. Úgy hiszem, hogy az első, amikor állami többségű gazdálkodó szervezetről van szó, minden további nélkül járható út. Érthetetlen és érdekes volna számomra is, meg számunkra is a költségvetési intézmény meghatározása, illetve ide való beemelése, mert ez teljesen új jelenséget idézhet elő. Gondoljunk csak arra, hogy a költségvetési intézményeknél dolgozókra más szabályok, illetve hamarosan a Parlament által is megalkotásra kerülő közalkalmazotti törvény fog vonatkozni, míg egy gazdálkodó szervezet természetesen a munka törvénykönyve szabályai szerint éli meg mindennapjait a leendő szervezetben. Tehát úgy gondolom, ezt az ellentétet, ellentétes szervezeti rendet a Háznak el kell dönteni a törvényal kotás során, és ki kell választania, hogy az állami szervezetek közül melyiket preferálja, illetve melyiknek az alapítására lesz lehetőség. A koncessziós pályázat útján megszervezhető vállalat, illetve szervezetek létrejöttét már az előttem szólók is részl etesen említették: hogy nem igen van erre a nemzetközi gyakorlatban példa, hogy az alapszolgáltatások terén – kifejezetten az alapszolgáltatások terén – koncessziós szerződések útján, illetve koncessziós pályázatok útján alakuljanak szolgáltatók. Szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy nem túl nagy ország ehhez kis hazánk, belegondolni is rossz abba, hogy az ország különböző pontjain különböző jellegű szervezetek kezdenek el működni, nevezetesen – mondjuk – egy dunántúli régióban valamilyen piacorientált, koncesszió útján elnyert pályázattal, illetve szerződéssel egy vállalkozás, míg a kevésbé piacképes területeken, egy északiészakkeleti területen pedig az állam kénytelen a szolgáltatásokat biztosítani, majd mindezeket valakinek össze kell hangolni, és még ráadásul – mint ahogy az előterjesztésben erről szó van – a nemzetközi szolgáltatásokat pedig kizárólagosan az államnak kell biztosítani, illetve az állami szolgáltató fogja végezni. Azt hiszem, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy nem kifejez etten a piaci viszonyoknak megfelelő alapszolgáltatások területén ilyen változatos szervezeti formákat támogassunk. Az is mutatja, hogy az előterjesztő talán nem igazán preferálja a koncessziós formát, hogy nem találunk olyan részletesen kidolgozott szabál yokat, mint például a távközlési törvény esetében. Ott a pályázás, illetve az elfogadás, majd a későbbi koncessziós társaságok sorsa is részletesen szabályozva van – itt csak egy utalás található arra, hogy a koncessziós törvény idevonatkozó szabályozása s zerint kell eljárnunk. Úgy gondoljuk, hogy talán nem is igazán preferálja az előterjesztő ezt a formát, talán megelégszik a jelenlegi szervezet továbbfejlesztésével, amelyről szó van, tehát a Magyar Posta rendszerének a továbbfejlesztésével. Röviden a törv ény várható hatásairól: már mindenki szólt előttem arról, hogy a hírlapterjesztés kikerül a Magyar Posta tevékenységi területei közül, mellyel jómagam is egyetértek, és csak támogatni tudom. Azonban itt különösen szeretném felhívni a figyelmet azokra a kis településekre, ahol majd csak az alapszolgáltatások megvalósítására lesz lehetőség, vagy fog vállalkozni valaki. Ezeknek a településeknek a hírlapellátása vállalkozói úton valószínűleg komoly akadályokba fog ütközni, és marad az, hogy címzett nyomtatványké nt lehet eljuttatni esetleg a napilapokat is, amelyek komoly költségkihatásokat fognak az igénybevevő, a megrendelő, az előfizető számára jelenteni. A mai árak mellett azt jelenti, hogy egy normál napilapot, ha az ár 30 – 32%áért visznek oda, mint előfizete tt példányt, de címzett küldeményként 9 – 14 forint körüli az ára, attól függően hogy hová szól ez a címzett küldemény.
