Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 17. kedd, a tavaszi ülésszak 15. napja - A Postáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
900 Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A törvénytervezetet vitassuk meg, egymás érveit tiszteletben tartva találjuk meg a szükséges kompromisszumokat. Én elfogadásra és támogatásra javaslom a tervezetet, kérem önöket is, támogassák, és minél hamarabb fogadjuk el a postatörvényt. Köszönöm türelmes figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Hatvani Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségének a vezérszón oka. Felszólaló: Dr. Hatvani Zoltán az SZDSZképviselőcsoport nevében HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A XX. században a földrajzi távolságokat áthidaló társadalmigazdasági kapcsolatok létesítésének és fenntartásának számos korszerű eszköze ismert, de a posta alapvető szolgáltatásaira az embernek ma talán nagyobb szüksége van, mint a postagalambok és lovas futárok idején. Az, amit ma a magyar postának nevezünk, hosszú évszázadok alatt alakult ki, és ma már annyira rész e életünknek, hogy általában csak akkor vesszük észre, hogy van, ha baj van vele. Talán ezért is tudunk keveset róla, és talán ezért is vált egy kicsit az állam mostohagyermekévé. Mert hogy ez így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, ha összehasonlí tjuk hírközlő testvérével, a távközléssel, amely nem olyan régen vele még egy test, egy szervezet volt. A távközlési törvénytervezet megjelenését soksok vita előzte meg, megjelenése óta pedig egymás kezéből kapkodják bel- és külföldi üzletemberek, politik usok. A postatörvény tervezetét mély hallgatás veszi körül. A postai küldemények továbbítása korántsem olyan nagy üzlet, mint a távközlés, de legalább olyan fontos feltétele életünknek, mint az, ezért nekünk, tisztelt Országgyűlés, legalább olyan behatóan kell ezzel a törvénytervezettel is foglalkoznunk, mint ahogy várhatóan foglalkozni fogunk a távközlési törvénytervezettel. Bizonyára mindnyájan tisztában vagyunk azzal is, hogy a postai küldemények továbbításának látszólag egyszerű feladata mögött valójába n nagyon bonyolult folyamatok, postai dolgozók tízezreinek tapasztalata, érdeke és sorsa, jogszabályok, hivatali szabályzatok, üzletszabályok tömege, és fontos nemzetközi kapcsolatok állnak. Miért kell törvényt alkotnunk ma a postáról? Az a törvény, amely alapján ma a Magyar Posta szolgáltatásait teljesíti, 1964ben született, együtt szabályozva akkor még az egy szervezet által végzett távközlési, postai és frekvenciaelosztási tevékenységet. A mai viszonyok között ez a törvény több fontos részletében már n em alkalmas eredeti funkciója betöltésére. De szükségessé vált az újraszabályozás az átalakuló gazdasági és politikai viszonyok miatt is. Szükséges, mert a megújuló, új feladatok elé állított gazdaságnak, az átalakuló országnak több é s jobb postai szolgáltatásra van és lesz szüksége. Szükséges, mert megváltoztak, bővültek és tartalmasabbak lettek nemzetközi kapcsolataink, nagyobb és más minőségű igényekkel kell szembenéznie a Magyar Postának is. Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet általános vitájára készülve a szabad demokrata képviselők és szakértőik a törvény koncepcióját igyekeztek feltárni, keresték a tervezet kritikus pontjait, vitatták azokat, és keresték a javítás lehetőségeit. Az előterjesztő ezzel a törvénytervezettel láts zólag nehéz helyzetbe hozza a liberális ellenzéket. Adott ugyanis egy szolgáltatás, amelynek merev kereteit a törvénytervezet készítői igyekeznek szétfeszíteni. Lehete ezt a szándékot nekünk, szabaddemokratáknak vitatni, és tudunke ettől mi jobbat ajánla ni? A szabaddemokrata képviselőcsoport véleményét úgy tudnám összefoglalni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tervezet alapkoncepciója találkozik egyetértésünkkel, de számos alapvető és részletkérdésben nem tudunk azzal egyetérteni.
