Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
889 A 122. §ban a napi munkaidő 6 órát meghaladó részére mi legaláb 20 perc munka közi szünetet javasoltunk. Ezt egyharmados támogatással sem illették az illetékes bizottságok. Úgy gondolom, hogy ez a javaslat is figyelmet érdemelne a Ház részéről és ajánljuk a támogatásukba. Szintén egy ilyen javaslat, amely a 123. § (2) bekezdését pró bálja egy picit pontosítani, illetve egy nagyobb pihenőidőt biztosít a munkavállaló számára a lejárt munkaidő és a legkövetkező munkakezdés között. 9 órára kívánjuk ezt a pihenőidőt feljavítani. Nem támogatták a bizottságok, bár megjegyzem, ez igazából a m unkaadó számára – akár állami vállalat, akár magántársaság – nem jelent semmit, hogy mennyit fog odahaza pihenni, mert nem az ő terhére fog pihenni, hanem a saját egészsége és végső soron a munkáltatója hasznára. Nagyon lényeges javaslatnak tartottuk a 143 . § (7) bekezdéséhez tett pontosításunkat, amely úgy szólt, hogy a kötelező legkisebb munkabér mértékét rendszeresen felül kell vizsgálni – így szólt az eredeti javaslat, mi azt mondtuk, hogy "legalább évenként". Többékevésbé ez a mai gyakorlat is, hogy a z infláció mértékének megfelelően felülvizsgálják évi rendszerességgel, ezt szerettük volna ebben a törvényjavaslatban, illetve remélhetőleg hamarosan törvényben is pontosítani és egyértelművé tenni, hogy addig, amíg ilyen magas inflációs rátával számolunk , ez az év eleji vagy az év meghatározott szakaszában sorra kerülő aktus törvényben szabályozott legyen. Az előbb említettem, hogy van néhány olyan javaslat, amelyet a szociális bizottság nem támogatott, ilyen például a 105. § (5) bekezdése, amelyik úgy sz ól, hogy nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő terhessége meghatározott hónapjától. Szerettük volna azzal kiegészíteni, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalóra is terjedjen ki ez a szabály. Érdekes módon a szoci ális bizottság sem támogatta, nemcsak a többi bizottság állt el ettől. Végezetül néhány olyan módosító indítványra szeretném felhívni a figyelmüket, amelyet pontosítás gyanánt terjesztettünk a Ház elé, az 5282est és 5283ast, amely a felmondás indokai köz ött, illetve a felmondás indokaként megfogalmazza, hogy a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartással, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet egy pontosítás, egy korábbi, a 4606/11es számú módosító indítványunkhoz . Remélhetőleg így ebben a formában már nagyobb támogatásra tarthat számot. 5278as szám alatt szintén egy újabb pontosítást tettünk, amely a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos. Arról van szó, hogy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetében is il lesse meg a dolgozót meghatározott időtartamra az átlagkeresete, tehát a felmondási időre, amely a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén is járna a dolgozónak. És az utolsó, az 5285ös számú pontosító indítványunk, amely szintén ma került kiosztásra . Abban az esetben tisztázza, illetve pontosítja a munkavállaló végkielégítésre való jogát, amikor a rendes felmondás lejárta előtt kéri a munkavégzés alóli felmentését, illetve a munkaviszony megszüntetését a munkavállaló. Erre a közbülső időre is szeretn énk, ha végkielégítés járna, illetve ha ez jogértelmezésben egyébként így van, akkor ezzel a pontosítással lehetne egyértelművé tenni a későbbiekben a törvény végleges szövegében. Köszönöm szépen a figyelmüket és abban a reményben, hogy nem szóltam társaim nevében is eredménytelenül, támogatni fogják a jövő heti végszavazásnál. Köszönöm figyelmüket és türelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm szépen. Kérdezem önöket, kíváne még valaki felszólalni. Mivel senki nem jelentkezett, így a vitát lezárom . Felkérem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy a benyújtott kapcsolódó módosító javaslatokat tárgyalják meg és nyújtsák be kiegészítő jelentésüket. Kérdezem Kiss Gyula munkaügyi miniszter urat, hogy most kíváne válaszolni a vitá ban elhangzottakra… (Derültség.) … vagy majd a következő ülésünkön.
