Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 16. hétfő, a tavaszi ülésszak 14. napja - A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - WEKLER FERENC, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének előadója:
850 elfogadásako r a kormányzatnak jeleznie kellett volna a Ház felé, hogy nem tudja tartani a határidőt, és nem kellett volna a törvényben egy olyan határidőt megállapítani, amiről eleve látni lehetett, hogy nem lehet tartani, és így meg lehetett volna akadályozni egy úja bb – idézőjelbe téve – "törvénysértést", mármint azt, hogy határidőre nem lehet benyújtani ezt a törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen a kisebbség részéről fölvetődött a kérdés, hogy mi történt ezután, mi történt december 12. és február 24. közö tt. Miért volt szükség két hónapra ahhoz, hogy egy tulajdonképpen korábban a Belügyminisztérium által önhatalmúlag, de zárójelben jegyzem meg, nyilván jó szándékkal, de hát nem a törvényeknek megfelelően előkészített céltámogatási tövényt miért kellett két hónapig fektetni és különböző államigazgatási egyeztetésekre hivatkozva be nem terjeszteni a tisztelt Ház elé? Ugyanis február 24én került beterjesztésre a céltámogatási törvény! És a bizottsági vita során robbant ki az a botrány, amire Boross Péter belü gyminiszter úr az expozéjában utalt, amikor kiderült a beszámolóból, hogy október 21. után is módja volt jó néhány önkormányzatnak arra, hogy hiánypótlás címén kiegészítő anyagokat juttasson el a Belügyminisztériumhoz, illetve azokhoz az emberekhez, akik a céltámogatási törvényt előkészítették. A bizottság kisebbsége egyetért azzal a többségi állásponttal, hogy az ügynek az ilyenfajta kezelése méltányos, és az önkormányzatok érdekében történhetett. Ugyanis kiderült a hosszas rákérdezések után, hogy 98 önkor mányzat nyújtott be hiánypótlást, mintegy 640 millió forintos támogatásra tartottak igényt, és ezt a 640 millió forintos támogatást az előkészítők elfogadták és beépítették a törvényjavaslatba. A probléma nem itt volt, és a kisebbség nem ezért kezdett vitá t a céltámogatás kapcsán a bizottságban, hanem az volt a gondunk, hogy nem került nyilvánosan meghirdetésre az, hogy október 21. után, mondjuk január 31éig lehetősége van az összes önkormányzatnak arra, hogy hiánypótlásként kiegészítő anyagokat juttasson a Belügyminisztérium számára a korábban benyújtott céltámogatási pályázatok kiegészítéséül. A bizottsági vita során először az hangzott el, hogy a Tákiszok értesítették az önkormányzatokat, aztán több rákérdezés után kiderült, hogy ez a tájékoztatás valós zínűleg nem állja meg a helyét. A bizottság kisebbsége a FIDESZ kezdeményezésére ezután azt javasolta, hogy a bizottság állítson fel egy vizsgálóbizottságot, amely ezt az anomáliát kivizsgálja. A bizottság többsége ezt első lépésként nagyon kemény lépésnek tartotta, és végül is kompromisszumos megoldásként abban állapodtunk meg, hogy a belügyminiszter urat kérjük fel arra, hogy tájékoztassa a bizottságot, mi történt a céltámogatások ügyében. Ez a tájékoztató levél megérkezett. A tájékoztató levélnek a lénye ge az volt, hogy a Belügyminisztérium saját hatáskörében egy vizsgálatot indít annak kiderítésére, hogy hogyan zajlott október 21e és – mondjuk – január 31e között a hiánypótlásoknak a begyűjtése. Kinek volt lehetősége arra, hogy hiánypótlást nyújtson be , és ki maradt kívül ezen a körön? Sajnos, a mai napig a bizottság nem kapta meg ezt a belső vizsgálati eredményt, annak ellenére, hogy a Belügyminisztérium munkatársai arról tájékoztattak bennünket, hogy körülbelül egy bő hét alatt ezt a vizsgálatot a Bel ügyminisztérium lezárja. Azóta két hét telt el, s nem kaptuk meg a vizsgálat eredményét. Viszont kaptunk egy levelet, illetve bizottsági elnökként kaptam egy levelet a Parlament elnökétől, amelyben az önkormányzati bizottságot felkérik egy panasznak a kivi zsgálására. Az egyik vidéki önkormányzatunk polgármestere azzal a panasszal fordult a Ház elnökéhez, hogy január folyamán a Tákiszoknak, a helyi Tákisznak be kívánt nyújtani hiánypótlásként egy elvi vízjogi engedély helyett közben elkészült végleges léte sítési engedélyt, és az adott Tákisz ezt az engedélyt nem fogadta be. Számomra ez azt jelenti, hogy nem minden önkormányzat volt tisztában azzal, hogy lehetőség van a hiánypótlás benyújtására, és lényeges számú önkormányzat kívül rekedt azon a körön, amely az információ birtokában a hiánypótlást benyújthatta volna. A bizottság tagjainak ezt a levelet természetesen továbbítani fogom, és a Parlament elnökének a felkérése alapján a bizottságot felkérem arra, hogy vizsgálja ki ezt a levelet, de gondolom, az egé sz ügyet ennek kapcsán újra kell
