Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 10. kedd, a tavaszi ülésszak 13. ülés - A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről kötött 1977. évi szerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SÁNDORFI GYÖRGY, a külügyi bizottság előadója:
770 A magyar tárgyaló delegáció az álláspontok különbözőségének feloldására közös szakmai bizottság létrehozását javasolta. Ezzel összefüggésben áprilisi határozatunknak megfelelően kérte, hogy a vizsgálatok időtartamára a cseh és sz lovák fél függessze fel az építkezéseket. A legutolsó, 1991. decemberi tárgyaláson a közös megegyezésre irányuló magyar szándék komolyságának bizonyságául a magyar delegáció már csak az 1977. évi államközi szerződéssel össze nem egyeztethető munkák felfügg esztését kérte a vizsgálatok idejére, hiszen ezek a munkák megkérdőjelezik a vizsgálatok értelmét és a vizsgálatok célját is. Az azóta történtek ismeretesek önök előtt, tisztelt képviselőtársaim. 1991 decemberének közepén a szövetségi kormány határozatot h ozott a bősi erőmű csak cseh és szlovák területen történő befejezéséről, a Duna nemzetközi jogot súlyosan sértő egyoldalú eltereléséről. Az építkezések üteme a tavalyi év vége óta felgyorsult és a mai napon is folyik. Bizottsági küldöttségünk február végén tárgyalt a szövetségi parlament környezetvédelmi bizottságainak küldöttségével, és itt bizonyos egyező vélemények mellett lényegi kérdésekben külön véleményt kellett megfogalmaznunk. Nem tudtunk egyetérteni az alapvető kérdésekben, az új szerződésben és a munkák leállításának kérdésében. Ezt követően az elmúlt hét péntekjén a Cseh és Szlovák Köztársaság szövetségi parlamentjének egésze tárgyalta az ügyet, és a kormányt felhatalmazta a C variáns, tehát az államközi szerződéstől eltérő munkák további folytat ására. Ebben az új helyzetben kell értékelnünk a Kormány előttünk fekvő javaslatát. A jószomszédi kapcsolatok őrzésének jegyében az államközi szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésének lehetőségét a végsőkig fenntartva Antall József miniszterel nök úr február végén Marian Calfa szövetségi kormányfőhöz fordult, még egyszer kérve őt a magyar szempontok átgondolására, a szakmai bizottság létrehozására. Amennyiben azonban ésszerű, a diplomáciai szokásoknak megfelelő időn belül nem érkezik pozitív vál asz, akkor a természeti, környezeti értékek megóvása, valamint a Duna elterelésére irányuló jogsértő cseh és szlovák lépések miatt kényszerhelyzet áll elő. A térség népei létfeltételeinek megőrzése, a Duna egyoldalú elterelésének megelőzése érdekében a mag yar fél nem tehet mást, mint hogy egyoldalúan felmondja az 1977. évi államközi szerződést. Indítványában ehhez kéri a Kormány az Országgyűlés felhatalmazását. A szerződés felmondásával egyidejüleg azonban a magyar fél készségét fejezi ki a következmények k özös rendezésére, az áprilisi határozatunkban már korábban lefektetett értéksorrend és a két ország közötti határt megállapító nemzetközi szerződések betartásával. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kormány javaslatát a környezetvédelmi bizottság támogatja . Kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy szavazatukkal emeljék az indítványt az országgyűlési határozatok sorába. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Sándorfi György képviselő úrnak, a külügyi bizottság előa dójának. Felszólaló: Sándorfi György a külügyi bizottság előadója SÁNDORFI GYÖRGY, a külügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem felszólaló két bizottsági előadó után énnekem már rendkívül rövid és formális a megbíz atásom. Csupán arról kell önöket tájékoztatnom, hogy az előbbi bizottságokhoz hasonlóan a külügyi bizottság is megtárgyalta – akkor még nem tudtunk a visszavonásról – a környezetvédelmi bizottság által benyújtott törvényjavaslatot és országgyűlési javaslat ot, valamint vele egyidőben a Kormánynak az 5058as számú határozati javaslatát. Mi is arra az elhatározásra jutottunk, hogy meg kell adni a lehetőséget a Kormánynak arra, azt a mozgásteret, amivel még egy utolsó lehetőséget tud tenni ennek a kérdésnek a m egfelelő módon való
