Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
76 Fodor Gábor további ötleteket vetett fel. Ezért az előterjesztett módosítási indítványunk lehetőséget ad arra, hogy a módosítási indítványomhoz csatlakozóan bármilyen egyéb hasonló ö tletet be lehessen terjeszteni akkor is, hogyha most esetleg az általános vita lezárulna. Összességében: a Szabad Demokraták Szövetsége már mintegy egy évvel ezelőtt az alkotmányügyi bizottság ülésén szorgalmazta, hogy ezt a törvényt mindenképpen meg kelle ne hozni, méghozzá sürgősen, hiszen az ilyen semmissé nyilvánítási kört valamikor be kell fejezni, le kell zárni. Ezért messzemenően üdvözöljük, hogy a törvényjavaslat a Parlament elé került, azt támogatni fogjuk. Természetesen a javaslatainkkal próbáljuk azt jobbá tenni. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a két most tárgyalt törvényjavaslat között nincs kellő összhang. Az életüktől és szabadságuktól megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat négyhónapos jogvesztő határidőt tartalmaz arra, hogy eze ket az igényeket elő lehessen terjeszteni. Ez a négyhónapos jogvesztő határidő annak a törvénynek a hatálybalépésétől kezdődik. Ez a törvény valószínűleg valamikor hasonló időpontban fog kihirdetésre kerülni, tehát ezeket az eljárásokat ezt követően lehet megindítani. Mivel egyedi bírósági eljárásokra kerül sor, a bírósági eljárásokban jogorvoslatot lehet igénybe venni, esetleg bizonyítást folytat le a bíróság, esetleg valaki nem azonnal adja be az igényét, nagy a valószínűsége, hogy a mostani törvényhez ka pcsolódó semmissé nyilvánítási eljárások nem fognak befejeződni a másik törvény hatálybalépését követő négy hónapon belül. Ezért a két törvény között valamiféle összhangot mindenképpen teremteni kell. A saját módosítási indítványom ezt úgy próbálja megolda ni, hogy a kárpótlási igény előterjesztési határideje a másik törvényben előírt jogvesztő határidőhöz képest módosuljon, és a jelenlegi törvény alapján meghatározott semmisségi eljárás jogerős befejezésétől kezdődjék ez a határidő, hogy megfelelő idő álljo n rendelkezésre a kárpótlási igény előterjesztésére. Befejezve: a Szabad Demokraták Szövetsége üdvözli, hogy végre erről a kérdésről is tárgyalunk, és a törvényjavaslatot egyértelműen támogatni fogjuk. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm sz épen. Következik Zétényi Zsolt képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Zétényi Zsolt (MDF) ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Végül is szerencsés helyzetben érzem magam, amikor gondolom, hogy az utolsók kö zött szólalok fel, mert rendkívül hasznos és lényegre tapintó megjegyzések hangzottak el előttem, amelyeknek az ismétlése és újólag való taglalása nem feladatom. Egyet tartok szükségesnek megjegyzeni, hogy e törvényjavaslattal kapcsolatban olyan megjegyzés t, miszerint a megoldásai túlzottan radikálisak lennének, mármint az elmúlt jogviszonyokba való belenyúlás tekintetében, semmiféleképpen sem tudok elfogadni; a többivel mind egyetértek. Mire gondolok itt? Arra gondolok például, hogy igen tisztelt Iván Géza képviselőtársam megemlített olyan tényállásokat, olyan cselekményeket, olyan magatartásokat, amelyek elvileg minden társadalmi rendszerben jogellenesnek vagy társadalomra veszélyesnek lennének tekinthetők, és ezért a semmisség helyett bizonyos esetekben k egyelmi aktust tart célszerűnek. Egyetértek azzal – és ez teljesen evidens – , hogy a kegyelem nem teszi meg nem történtté a bűncselekményt, tehát itt a kegyelemmel a törvény erkölcsi rehabilitációs célját, elégtételadási célját nem tudjuk elérni. A törvénn yel kapcsolatban az én részemről nincs több igény, mint amit a törvény saját magával szemben támaszt, tehát azt támasztja saját magával szemben, hogy az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések s emmissé nyilvánítását szabályozza – se többet, se kevesebbet. Tehát végső soron ebben a körben kell gondolkoznunk, és ebben a körben teljesen egyetértek azzal, hogy a vezérfonal valóban a polgári és politikai jogok nemzetközileg elfogadott jogrendje és tét elrendszere lehet. Én magam is – nem tagadom – nagyon rokonszenvezem a természetjogi felfogással, és bizonyos megnyilatkozásaimban ez a felfogás vezet.
