Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 9. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az 1991. évi LXXXIX. törvénnyel módosított, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZILI SÁNDOR (MSZP)
727 továbbra is a munkáltató által fizetett munkanélküli járadék marad. A munkanélküli továbbra is arra kényszerül, hogy a vé gkielégítés összegét felélje, és a szolidaritási alap továbbra is arra kényszerül, hogy a késleltetési időre fizesse az 54% – ot kitevő társadalombiztosítási terhet. Van tehát egy törvényünk, egy paragrafusunk, amelyről bebizonyosodott, hogy tulajdonképpen s enkinek sem jó. Ez indított bennünket arra, hogy Kósáné Kovács Magda és Boros László képviselőtársaimmal együtt javaslatot tegyünk a foglalkoztatási törvény 27. §a (5) bekezdésének elhagyására, vagyis arra, hogy a végkielégítés újra az lehessen, ami a cél ja, s hogy a végkilégítéstől függetlenül járjon a munkanélküli járadék. Tisztelt Ház! Ha önök elfogadják javaslatunkat, meggyőződésünk, hogy ezzel a döntéssel megelőzhető lenne jó néhány előre nem látható probléma. Gondoljanak csak azokra a – szövetkezeti törvények által érintett – dolgozókra, akiknek a felmondás időpontjától függetlenül csak az év végén fizetik majd ki járandóságukat, vagy a közalkalmazotti és köztisztviselői törvények tervezeteire, amelyek hosszabb idejű, nagyobb összegű végkielégítést bi ztosítanak az ott dolgozóknak, s akiket – ha nem változtatunk – így egy hosszú időn át kizárunk a munkanélküli ellátásból. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A tévedés beismerése és kijavítása sokkal erkölcsösebb, mint a "csak azért is ragas zkodás" egy rossz szabályozáshoz. Ha önök is elfogadják javaslatainkat, annak egyaránt nyertesei lesznek a munkavállalók, a szolidaritási alap és az Országgyűlés tekintélye. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kis taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót Sz ili Sándor képviselő úrnak, MSZP. Felszólaló: Szili Sándor (MSZP) SZILI SÁNDOR (MSZP) Ritka alkalom, hogy egymás után két szocialista párti képviselő kap szót ebben a Házban, de azt hiszem, a téma megéri, hogy szóljunk róla. Én nem vágyom különösebb babér okra és Eke Károly képviselőtársam különösebb elismerésére, és egyben azt szeretném kifejezni, hogy engem is nagy örömmel tölt el, hogy végül is egy kormánypárti képviselő ismerte fel azt, hogy az év végi hajrában elkövetett baklövését a Parlamentnek valam i módon jóvá kéne tenni. Én próbálkoztam ezzel interpelláció keretében, annak idején; elutasításra találtam nemcsak a miniszter részéről, de maga a tisztelt Ház nagy többsége, illetve kormánypárti többsége részéről is. Én nemcsak azért kértem szót, hogy az örömömet kifejezzem, és azért csakcsak megerősítsem képviselőtársamat abban, hogy igenis jó volna, ha azok is támogatnák ezt a javaslatot, akik eddig talán nem foglaltak állást ez ügyben, és valami fenntartásuk volt továbbra is evvel kapcsolatban. Nem cs ak azért kértem szót, hogy a saját módosító javaslatom mellett próbáljak meg agitálni, de szeretném elmondani a tisztelt Háznak, hogy megítélésem szerint, sőt a Szocialista Párt megítélése szerint, a végkielégítés a dolgozó többéves munkájának, a munkaadó vagyonának a gyarapításában való közreműködéséből történő részesedés, ami akkor jár a munkavállalónak, amikor önhibáján kívül kénytelen a munkáltató tőle megválni. Tehát a munkavállaló ezért a pénzért megdolgozott. Tehát a végkielégítés nem szociális funci ót hivatott betölteni, s ezért igazságtalan – akárcsak átmeneti időre is – a munkáltatókra hárítani a munkanélküli segély finanszírozását. De nézzünk egy konkrét ügyet, vagyis, hogy mi tenné szükségessé a törvény módosítását? Mi indokolja? Az elmúlt év vég e felé – október és november hónapban – nagyon sok vállalat, munkáltató mondott fel a számára feleslegessé vált munkaerőnek. Az okok lehetnek különbözőek, de most azt hiszem, nem ez a lényeg. Az elbocsátott dolgozó, mivel nem sok reményt látott arra, hogy el tud helyezkedni, valamint számolva a munkaviszony megszűnése után járó munkanélküli segélyre, úgy döntött, hogy a kapott nagyobb összegből befizeti az OTPtartozását. Erre mondta nekem a miniszter úr, amikor interpelláltam, hogy megérti, hogy voltak oly anok, akik a végkielégítésként kapott összeget használták fel tartozásaik kiegyenlítésére, pedig a végkielégítésért kapott összeg a
