Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
72 Köszönöm szé pen a szót, Elnök Úr. Nagyon röviden szeretnék pár szót hozzátenni ehhez a mostani törvényjavaslathoz, hiszen az előttem szóló képviselőtársaim már igen hosszasan és sokat beszéltek, és nagyon sok mindennel, amit elmondtak, én egyet is értek. Tehát Szabó J ános képviselőtársam is nagyon sok érdekes dolgot mondott, ami beépíthető ebbe a törvényjavaslatba, Mécs Imre is és Iván Géza is tett néhány ilyenre javaslatot, és én nem szeretném fölöslegesen szaporítani a szót, csak pár konkrét észrevételt szeretnék ten ni ehhez a törvényjavaslathoz. Először is szeretném leszögezni azt, mint ahogy a másik, ezzel a történelmi igazságtétellel az utóbbi hetekben foglalkozó törvényjavaslatok kapcsán is elmondtam, hogy a FIDESZ frakciója az ilyen típusú törvényjavaslatokat tám ogatja. Tehát azokat, amelyek az áldozatok szempontjából vizsgálják az eseményeket, és az áldozatoknak próbálnak valamilyen módon igazságot szolgáltatni, próbálják jobb helyzetbe hozni őket. Mi ezt minden szempontból kívánatosnak tartjuk és helyesnek tartj uk. Másodszor: mielőtt még rátérnék arra a pár apró kritikai észrevételre, amit tennék a törvényjavaslattal kapcsolatban, szeretnék az elején két apróságra utalni, elsősorban Iván Géza képviselőtársam beszéde kapcsán, és hát tulajdonképpen nem is azért, me rt olyan nagyon védeni szeretném én ezt a törvényjavaslatot, mert nyilván meg tudják ezt tenni kormánypárti képviselőtársaim, jogász képviselőtársaim, akiket én nagyra becsülök, és biztos, ők is ugyanúgy érzik ezeket a problémákat, vagy akár a Kormány képv iselői is, de mivel én magam is sok szempontból egyetértek ezzel a javaslattal, és kívánatosnak tartom, ezért engedjék meg, hogy egy kicsit én is a védelmére keljek két szempontból. Egyfelől Iván Géza itt mondta a kegyelmi problémát, ő egy kegyelmi aktust javasolt. Én semmiképpen nem javasolnám, hogy ilyen irányban gondolkozzunk, mert mást jelent a kegyelem. Tehát a kegyelem végeredményben olyan esetekben használható, amikor a bűnösség valóban fennáll, de végül is megkegyelmez az állam. Én nem hiszem, hogy ezekben az esetekben erről lenne szó. Itt pontosan arról van szó, hogy azt kell kimondanunk, hogy nem voltak ezek az emberek bűnösök, akiket annak idején elítéltek ebben a szörnyű időszakban. A másik pedig az egyezségokmánnyal kapcsolatos felvetése volt. U gye, Iván Géza mondta, hogy előfordulhat az, hogy esetleg, netán itt erőszakos cselekmények is, amelyek történtek az elmúlt évtizedekben, úgy minősülnek, mint amelyek az akkori kommunista államrend elleni tevékenységek voltak, és ezek nem helyesek. De az a z igazság, hogyha az egyezségokmányt alaposan elemezzük, értelmezzük, akkor az egyezségokmány ki fogja zárni ezeket az eseteket. Tehát én ettől nem félek, nem tartok. Úgy gondolom, hogy a hazai bíróságok, igaz, egy kis komolyabb munkával és intellektuális munkával, de meg fognak birkózni ezekkel a feladatokkal. S én ezt helyesnek tartom, a törvénynek ezt az irányát. Nagyon szeretném az elején, most már belemenve a dolgokba, üdvözölni egyáltalán ezt a tendenciát, hogy a polgári és politikai jogok egyezségokm ányára hivatkozik ez a törvényjavaslat, és ezt állítja egy olyan hátterévé a törvényjavaslatnak, amelyre hivatkozni lehet, és amelyre hivatkozással a bíróságok hozhatják meg az ítéletüket. Ez nagyon helyes, nagyon kívánatosnak tartom, és úgy gondolom, hogy a nemzetközi jognak s a nemzetközi jog által és az államok közösségei által is elfogadott jogelveknek egy olyan erősített érvényesítését jelenti Magyarországon, ami mindenképpen kívánatos és helyes folyamat. Na most ehhez kapcsolódóan a két apró észrevéte l, amit szerettem volna tenni, ez egy kicsit közeli ahhoz, amit már Mécs Imre képviselőtársam is elmondott, ez pedig az, hogy átnézve ezeknek a cselekményeknek a körét, hogy végül is melyek lesznek semmissé nyilvánítva, én úgy látom, hogy pár nem került be igazából itt a felsorolásokba, amelyek azért fontosak, és amelyek lényegesek az elmúlt évtizedeket vizsgálva. Kettőt hadd említsek itt meg.
