Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
678 Ezért hadd tájékoztassam miniszter urat tényleg őszinte tisztelettel, hogy mi valamenny i törvénytervezetről elküldtük a Szocialista Párt véleményét. Több fórumot szerveztünk. Olyan is volt, amelyen a tárca államtitkárhelyettes asszonya is jelen volt. És legutóbb a Demokrata Fórum Pedagógus Kollégiuma által szervezett tanácskozáson is mi ors zággyűlési képviselőkkel képviseltettük magunkat, a kormánypártok viszont nem. Tehát a konszenzuskeresésről ennyit. Ön azt mondta, hogy széles körű társadalmi vitára bocsátották a törvénytervezetet. Ez kétségtelenül így van, ez biztos, de a pedagógusoknak, a tantestületeknek a törvénykoncepció alapvető kérdéseiről kialakított véleményéről világos képet változatlanul nem kaptam, és az én kérdésem tulajdonképpen erre irányult. Az Oktatáskutató Intézet felmérése némi támpontot ad erre, erről ö n is beszélt az előbb. E felméréssel csak az a gondom, hogy ez csak részben alkalmas bármilyen végső következtetés levonására. Ugyanis a megkérdezett pedagógusok csak azokra a kérdésekre válaszolhattak, amelyeket feltettek nekik. Amelyeket nem tettek fel, azokra nyilván nem tudtak válaszolni. Így például olyan alapvető kérdésben, mint az óvodák működtetése, csak azt kérdezték meg, hogy egyetérteneke az ötéves kortól történő kötelező óvodáztatással, de azt nem, hogy mi a véleményük a háromtól ötéves korú gy erekek óvodai ellátásáról, hogy az a közoktatás része, illetve ha nem a közoktatás része és nem állami feladat lenne. Vagy hasonlóan nem derült ki a felmérésből, hogy a pedagógusok véleménye mi arról a kérdésről, hogy ez az iskolarendszer nem eredményezie majd azt, hogy a szabad iskolaválasztás a valóságban a települések körülményeitől és a szülők pénztárcájától függhet esetleg. Mindezek ellenére az Oktatáskutató felmérése azért több olyan kérdést is tartalmaz, amely az interpellációmban is megemlítésre ke rült, ezért én is felhasználom a válaszomban ezeket. Néhány példát. A tanügyirányítás kérdése. Arra a kérdésre, hogy az iskola és a fenntartók közötti vitás kérdések orvoslásában ki legyen az illetékes, a megkérdezett pedagógusok 65,2%a független szakértő ket tartana kívánatosnak, s csak 14%a a területi oktatási központokat és 5,9%a a minisztériumot. Vagy egy másik példa. A nevelőtestületek döntési jogköre. E témában úgy fogalmazott erről a kérdésről a felmérés, hogy kinek a véleménye legyen a döntő az ig azgatókinevezésnél. Válasz: 81% a tantestületet, 4,7% az iskolaszéket, 1,9% a területi oktatási központot. Lehetne tovább sorolni a példákat. Tisztelt Miniszter Úr, az én első kérdésem – mint mondtam – arról szólt, hogy a pedagógusok véleménye bekerüle a tervezetbe. E kérdésem fontosságának igazolására megintcsak az Oktatáskutató felmérésére hivatkozom. A megkérdezettek véleménye szerint ugyanis az oktatási törvény alkotóinak elsősorban a pedagógusok véleményét kellene figyelembe venni – 39,3% mondta ezt – , másodsorban a pedagógusok szakmai szervezeteinek a véleményét – 37,4%a állította ezt – , és a pártok oktatási szakértőinek a kompetenciáját a végső eldöntésben 0,7% tartotta kívánatosnak. Ez a vélemény egyrészt alátámasztja az én interpellációm jogosság át, másrészt elgondolkodtató, hiszen köztudott, hogy olyan szakmai szervezetek, mint a Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete, Történelemtanárok Egylete, Új Magyar Iskoláért Pedagógiai Egyesület, vagy a Magyar Pedagógiai Társaság bizony nem ért egyet a törvény tervezet alapvető kérdéseivel. Ugyanakkor az is szerepelt az Oktatáskutató felmérésében, hogy a pedagógusok 2,3et, tehát elégséges osztályzatot adtak arra a kérdésre, hogy a törvénytervezet készítői milyen mértékben veszik figyelembe a javaslataikat. Én a zt hiszem, hogy ez elég elgondolkodtató. Tisztelt Miniszter Úr! Szerintem itt volna a lehetőség, hogy a minisztérium bizonyítsa, hogy ez az osztályzat igazságtalan. És hogy ez a javaslatom a vélemények nyilvánosságra hozataláról nem egy ellenzéki képviselő okoskodása, fantasztikus agyszüleménye, hadd bizonyítsam azzal, hogy megmutassam önnek ezt a körülbelül 5 – 600 oldalas könyvet, amit ugyanennek a Kormánynak egy másik tárcája adott ki, a Munkaügyi Minisztérium, a szakképzési törvényről beküldött valamennyi –
