Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Határozathozatal a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
640 hiszen a munkavállalók azáltal, hogy tulajdonossá válnak, szintén kockázatot vállalnak a vállalat vezetésében, menedzsmentjében, eredményességé ben. Egy másik típusú, de szintén létező gyakorlat, ami szintén felvetődött a bizottsági ülésen, arról szól, hogy bizonyos esetekben ott indulnak be MRPk, ahol arról van szó, hogy a munkavállalók erősen érdekeltek abban, hogy a munkahelyeiket megvédjék, é s ezért hajlandóak pénzt, tőkét áldozni arra, hogy résztulajdonosokká váljanak a vállalatukban, ezáltal mintegy megmentsék munkahelyeiket. Az előterjesztő ezekre az észrevételekre, tulajdonképpen ezekkel egyetértve, azt vetette fel, ami szintén a bizottság több tagjának is véleménye volt, hogy a magyar körülmények nem egészen azonosak azokkal a körülményekkel, amelyek a külföldi, elsősorban fejlett piacgazdaságú országokban vannak, és itt az MRPnek kicsit más szerepe van. Ráadásul az ismert MRPk elsősorba n a magántulajdonosok és a munkavállalók közötti aktusok eredményeként jönnek létre, miközben Magyarországon nem ez a helyzet. Magyarországon nem magántulajdonosok állnak kapcsolatban a munkavállalókkal, hanem az állam áll kapcsolatban a munkavállalókkal, és ez alapvetően más helyzetet teremt. Éppen ennek a más helyzetnek az eredménye az is, hogy az MRP Magyarországon nemcsak elsősorban ezen célok mentén fogalmazódik meg, hanem alapvetően a privatizáció folyamatában játszik jelentős szerepet. A bizottság eg yik alapproblémája az volt, amit több oldalról is megfogalmaztak mind a bizottsági tagok, mind pedig a munkavállalók, illetve munkaadó szervezetek jelenlévő képviselői, hogy vajon mint privatizációs technika milyen széles körű elterjedésre számíthat az MRP , illetőleg, vajon hogyan kell tekinteni az MRPre. Valami olyan csodaszerre, aminek a beindítása után a dolgozók széles rétegei vagy tömegei juthatnak tulajdonhoz, a privatizációt alapvetően felgyorsítja ez a konstrukció, amiről a törvényjavaslat szól, va gy pedig ez is csak – úgymond – egy szín a palettán, színesíti a privatizációs lehetőségeket, ez is egy versenyképes alternatívája a dolgozói tulajdonszerzésnek, azonban nem kizárólagos formája, és olyan formája, amely versenyző helyzetben van a többi priv atizációs konstrukcióhoz képest. Az előterjesztők és a munkaadók szervezeteinek, illetőleg a munkavállalók szervezeteinek a képviselői is elmondták, hogy nem tekintenek úgy az MRPre, mint egy csodaprogramra, amely hirtelen széles dolgozói rétegek előtt ny itja meg a tulajdonosi lehetőségeket. Alapvetően azért, mert az MRP az állami vállalati körnek csak egy jól meghatározott részére lehet versenyképes program, elsősorban azon vállalatok részére, amelyek jól működnek, jelentős nyereséget tudnak felmutatni, v agy a piaci helyzetük olyan, hogy fantázia van bennük, a dolgozók, illetőleg a tulajdonosok is fantáziát látnak bennük, azt remélik, hogy a vállalat jelentős piaci felfutás előtt áll. Az elterjedtség mértékének megítéléséhez alapvetően hozzátartozik az a p robléma, hogy az MRP mellé milyen kedvezményeket tudunk letenni, illetve tud az Országgyűlés letenni az előterjesztéssel összhangban. Ott a bizottság előtt felvetődött az a probléma, hogy ha az MRPhez kapcsolódó adókedvezmények szélesebbek lennének, akkor elképzelhető, hogy nagyobb dolgozói rétegek kapcsolódhatnának be ebbe a programba, azonban az is elhangzott, hogy az adókedvezmények szélesebb körű megadásának számos problémája van. Van egy olyan problémája: tekintettel arra, hogy az adókedvezmények az ö sszadóbevételt csökkentik, ezért úgy preferálnak bizonyos rétegeket, amelyek nem saját érdemeik, hanem csak a helyzetük miatt vannak – mondjuk – olyan vállalatban, amelyek jól privatizálhatók, fantázia van bennük – szemben olyan vállalati dolgozókkal, akik a saját helyzetükből és nem a hibájukból – mondjuk – olyan vállalatoknál dolgoznak, amelyek tönkremenetelre vannak ítélve, vagy legalább is nagyon nehéz helyzetben vannak, és ezért az MRP ott nem mutat számukra lehetőséget. Ezért ezen
