Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Az ENSZ békefenntartó erők (UNPROFOR) magyarországi átvonulásáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - PERJÉS GÁBOR, DR. a honvédelmi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
636 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megkérdezem a honvédelmi bizottság tisztelt tisztség viselőit. Megadom a szót Perjés Gábor alelnök úrnak. Felszólaló: Dr. Perjés Gábor a honvédelmi bizottság alelnöke PERJÉS GÁBOR, DR. a honvédelmi bizottság alelnöke: Elnök Úr! Én sem tartom szükségesnek a további vitát. Tegnap mindent részletesen megbeszélt ünk. Szavazásra bocsátjuk. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Akkor megkérdezem Jeszenszky Géza külügyminiszter urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jeszenszky Géza: Kívánok.) Tessék. Dr. Jeszenszky Géza külügyminiszt er válaszadása JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az első kérdés, ami fölmerült, a javaslat gyorsasága, időbelisége. Én azt hiszem, hogy itt többen – többek között Katona államtitkár úr is – pontos választ adtak erre. Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy mért szükséges viszonylag gyorsan dönteni. Akkor érhetett volna bennünket kritika, s jogos kritika, ha a magyar határon, mondjuk, a francia csapatok bebocsátást kérnek, és kellő országgyűlési felhatalmazás híján a határon meg ke ll őket állítanunk. Tehát ezért valóban azonnali lépést kellett tennünk azután, hogy az ENSZ a határozatát meghozta. Ugyanakkor azt hiszem, hogy kellően – a kormányülés résztvevőjeként elmondhatom, hogy – pontosan azokat az aggályokat is, lehetőséget is mé rlegeltük, amelyeket több tisztelt képviselő felvetett, és a jövőt nem lehet látni előre – ezt Maczó Ágnes képviselő asszonynak is mondanám – , de amennyire lehetséges, fölmértük azt is, és éppen az időtartamot, azt is, hogy a hadihelyzet alakulása, ne adj Isten, azt teszi szükségessé, hogy visszavonuljanak. Tehát egy olyan javaslatot kívántunk a tisztelt Ház elé terjeszteni, ami egy szükséghelyzetben is lehetővé teszi azt, hogy a világ előtt ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe. Nem akarunk olyan jogvitába se bocsátkozni, hogy az ENSZ alapokmánya itt magasabbrendűe, a magyar Alkotmánnyal összhangban és az ENSZ alapokmányával összhangban tudtuk előterjeszteni javaslatunkat. Nagyon fontosnak tartom azt, amire több képviselő, különösen Bejczy képviselő úr felhív ta a figyelmet, hogy mindez, ami itt történik, az ENSZ megjelenése a térségünkben, alapvetően nemzeti érdekünk is. Nem csupán a konfliktus rendezését van hivatva szolgálni, hanem saját nemzetbiztonságunkat is. Emlékeztetem a tisztelt Házat arra, hogy koráb bi hónapokban éppen a magyar Kormány szorgalmazta, hogy az akkor még fegyvertelen európai közösségi megfigyelőket a magyar határ mentén, lehetőleg Magyarország területén is állomásoztassuk, vagy hívjuk ide. Abban is úgy éreztük, hogy az ország, a nemzet bi ztonságát mozdítjuk elő. Még inkább vonatkozik ez a most már fegyveres ENSZ békefenntartó erőknek a térségben való megjelenésére. Ami pedig az aggályokat illeti az időtartammal kapcsolatban, vagy az összetétellel kapcsolatban, hát először is, nem hiszem, h ogy nekünk bele kellene abba menni, hogy egyáltalán fontose az, hogy milyen erőkből tevődik össze ez az ENSZkontingens. Azzal, hogy az egyes kormányok az ENSZ rendelkezésére bocsátanak bizonyos erőket, ezeket ENSZ zászló alá helyezik, tehát megszűnnek ne mzeti erők lenni. Úgyhogy nem hiszem, hogy nekünk lényeges az, hogy most Szenegálból vagy más országokból jönnek ezek az erők, ezek itt ENSZerőként jelennek meg a térségben. Egyébként azért ismertettem az indokolásban, elmondhatom akkor részletesen, hogy milyen államok vesznek részt a békefenntartó erők kötelékében: Argentína, Banglades, Belgium, Kanada, Kolumbia, Csehszlovákia, Dánia, Egyiptom, Finnország, Franciaország, Ghana, Írország, Kenya,
