Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - RAJ TAMÁS (SZDSZ)
621 Ugyanis a Német Szövetségi Köztársaság 1960 és 1971 között jóváté telt fizetett Magyarországon azon károsultaknak, akik Németországban a fasizmus éveiben szenvedtek. Szóvátettem azt, hogy ez az úgynevezett jóvátétel egyrészt nem azonos mértékű volt például az Ausztriában vagy Görögországban, tehát a nyugati országokhoz t artozó országokban túlélő károsultak jóvátételével: nem volt azonos. Másrészt megemlítettem azt, hogy ezek az iratok hozzáférhetetlenek, amelyek 1960 és 1971 között a jóvátétel elszámolásával foglalkoznak. Ugyanis mindmáig erős a gyanú, hogy ez az elszámol ás nem tisztességesen, vagy nem egészen tisztességesen történt. Erről én szóltam jó fél évvel ezelőtt itt a Parlamentben, s akkor Andrásfalvy miniszter úr azt említette, hogy ezek az iratok – egy személyes közlésben mondta – zárolva vannak, s valóban meg i s tudtam, hogy zárolva vannak, méghozzá a Pénzintézeti Központhoz kerültek a Magyar Értékforgalmi Banktól. Hogy pontosan hol vannak, nem tudom. Én csupán itt annyit mondtam el, és most fölolvasnám: Andrásfalvy miniszter úr akkor azt mondta, hogy ezek az ir atok le vannak zárolva, és hozzátettem, de neki módja lett volna, vagy bárki másnak, gondolom a Kormányból, hogy egy bizottságot rendeljenek ki és vizsgálják ki ezeket az iratokat, mielőtt a Ház asztalára kerül a második kárpótlási törvény. Ezt az álláspon tomat ma is tartom. S hogy mennyire fontos a német jóvátétel újratárgyalása, erre bizonyítékként elég elmondanom azt, hogy a közelmúltban, azóta, hogy ezek a szavaim elhangzottak, a Parlament többséggel elfogadta, napirendre tűzte dr. Suchman Tamás és Mécs Imre képviselőtársam javaslatát ennek a kérdésnek az újratárgyalásáról. Ha már azonban szóba hozta miniszter úr a Zsidó Helyreállítási Alapot, el kell mondanom a következőket. Ez az úgynevezett Zsidó Helyreállítási Alap azért jött létre, mert a párizsi bé keszerződés előírja, hogy az úgynevezett elhagyott zsidójavak, tehát a deportált, elpusztított zsidók tulajdonai nem kerülhetnek állami tulajdonba, hanem egyrészt a túlélők hozzátartozói kell, hogy megkapják, illetve nagy többségben túlélő hozzátartozó sem maradt. Ebben az esetben sem kerülhetnek állami tulajdonba, hanem létre kell hozni egy Zsidó Helyreállítási Alapot. Akkor a korabeli állam, és különösen az ötvenes évek ismert állami szervei úgy oldották meg, úgy kerülték meg a kérdést, hogy létrehoztak e gy Zsidó Helyreállítási Alapot, amely 1950től kezdődően az Állami Egyházügyi Hivatal felügyelete alá került, s bizony azt hiszem, nem kell részletesen beszélnem arról, hogy itt ellenőrizhetetlen dolgok történtek. 1989. december 8án a Művelődési Minisztér ium átadott – kezemben van a jegyzőkönyv – egy takarékbetétkönyvet a Zsidó Hitközség vezetőinek, s ebben 670 ezer forint készpénz szerepel, de nem kapta meg a hitközség kérése ellenére mindmáig azokat az iratokat, amelyek bizonyítanák, hogy ebben a betétkö nyvben valójában mennyi is volt eredetileg. Ugyanis a betétkönyv csak 1982ben nyílt, márpedig tudvalevőleg ez a 40es évek végén indult, s ebből 1982 és 1989 között több ízben többmillió forintot kivett ismeretlen személy. Mindmáig nem lehet tudni, hogy v oltaképpen ki is volt ez a személy. Mindezek olyan kérdések, amelyek kiderítetlenek, és így, ha nem is beszéltem annak idején a Zsidó Helyreállítási Alap iratairól, mégis azt szeretném mondani, hogy itt tisztázatlan kérdések vannak, és sajnálom, ha miniszt er úr ezért megsértődött, nem volt szándékomban, nem ellene irányult a megjegyzésem. Mindenesetre tény az, hogy ezek az iratok ma vagy hiányosak a levéltárban, vagy nem lehet belőlük kideríteni azokat a dolgokat, amelyek rendkívül szükségesek volnának. Meg említem azt is, hogy a Zsidó Helyreállítási Alap újrafelállítása érdekében a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetősége írt a miniszterelnök úrnak január 20án egy levelet, amelyre azonban mindmáig nem kapott választ, nagyon bízom benne, hogy ez létre fog jönni, és így
