Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 2. hétfő, a tavaszi ülésszak 10. napja - A kárpótlási jegyek életjáradékra történő váltásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA, az SZDSZ képviselőcsoport vezérszónoka:
608 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Soós Károly Attila képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka. Felszólaló: Soós Károly Attila az SZDSZ képviselőcsoport nevében SOÓS KÁROLY ATTI LA, az SZDSZ képviselőcsoport vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt az eddigiek hallatán nyilván sokan zavarban lehetnek: azt hallottuk, hogy két bizottságban nem tartották a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Az talán ismeretes a Házban is, meg a Házon kívül is, hogy gyakorlatilag ilyen döntés MDFképviselők egy jelentős része nélkül nem hozható. Ezek után azt halljuk, hogy az MDF vezérszónoka lelkesen támogatja ezt a javaslatot. Szóval, nem tudom, szoktake az MDFben frakcióülést tartani (Derültség.) de célszerűnek tartanám a frakcióülések hatékonyságának a növelését és a vélemények összehangolását. A pénzügyminiszter úr elmondta, hogy milyen növekedése lehet az életjáradéknak évente, több nem lehet, mondta ő. Ezek utá n hallottuk, hogy valami másfajta mechanizmus kellene mégis – MDFrészről – , amelyik többet adna. Most hát én nem tudom. Én úgy tudom, hogy a pénzügyminiszter úr is tagja az MDFfrakciónak. De egy pénzügyi kérdésben, úgy látszik, mégsem az ő álláspontja do minálja az MDFfrakció álláspontját. Szóval én igazán nem értem, hogy most tulajdonképpen hol is vagyunk, és mi is történik. De ez talán nem fog megakadályozni abban, hogy ismertessem az SZDSZfrakció véleményét a törvényjavaslatról. (Zaj. – Közbeszólások az MDF padsoraiban: Halljuk!) Nos, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja egyetért a törvényjavaslat céljával, de nem ért egyet a törvényjavaslattal, sőt azzal sem ért egyet, hogy szükség van ilyenfajta törvényjavaslatra. A törvényjavaslat cé lja az, hogy idős embereknek ne kelljen feltétlenül maguknak foglalkozni az általuk kapott kárpótlási jegyek fizikai tulajdonra váltásával vagy részvényekre váltásával, hanem ha akarják, válthassák a kárpótlási jegyet életjáradékra. Ezt a lehetőséget a mi véleményünk szerint természetesen meg kell teremteni, bármi is a véleményünk magáról a kárpótlási törvényről, noha természetesen, mint Horváth Béla úr is tudja, ellentétben azzal, amit ő mondott, nekünk nem az volt a véleményünk, hogy senkinek semmit. (Hor váth Béla: Nem is beszéltem erről!) De mondom, Horváth Béla úr azt mondta, hogy ellenzéki álláspont, én nem vettem észre, hogy eddig kormánypárti képviselő lettem volna, tehát ellenzéki vagyok, és azt hiszem, hogy nem ezt mondtam el, amit Horváth Béla itt ellenzéki álláspontként idézett. Tehát bármi volt is a véleményünk magáról a kárpótlási törvényről, azt a lehetőséget, hogy a kárpótlási jegyet akik megkapták, életjáradékra válthassá k, meg kell teremteni. Ha egyszer ez a törvény olyan, amilyen, és a kárpótlási jegy olyan, amilyen, akkor meg kell teremteni a kárpótlási jegy életjáradékra váltásának lehetőségét. A kérdés csak az, hogy ezt hogyan kell megteremteni, kinek kell a kárpótlás i jegyet életjáradékra váltania? A Kormány javaslata szerint az államnak kell a kárpótlási jegyet életjáradékra váltania. Eszerint, a Kormány szerint általában, az életet minden vonatkozásban az államnak kell vezérelnie, minél közelebbről, minél határozott abban irányítania. Így tulajdonképpen nem is meglepő, hogy a kárpótlási jegy életjáradékra váltását is az államra, azaz részben a saját szerveire, részben a társadalombiztosításra akarja a Kormány rábízni. Hallottuk ennek néhány problémáját már eddig, de é n magát az elvet szeretném kétségbe vonni, azt hiszem, hogy a Kormány javaslata alapjában véve elhibázott. Lényegében maga a feladat állami megoldása mint olyan, rossz.