Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - FÜZESSY TIBOR, DR. a KDNP képviselőcsoportjának vezetője:
5 Éppen ezért azt szeretném javasolni, hogy amíg a médiatörvény megszületik, a miniszterelnök úr tegnapi nyilatkozatának szellemisége érvényesítése jegyében hatpárti konszenzussal döntsünk a televíziót és a rádiót érintő állami ügyekben. Az erre vonatkozó országgyűlési javaslatot kidolgozzuk, és beterje sztjük a tisztelt Parlament elé. Én azt szeretném befejezésül elmondani még – elnézést a hosszú időért, de szerintem ez közérdekű, fontos ügy – , hogy sajnos, sok olyan kérdés merül fel ebben a Parlamentben, hozzáteszem, olyan döntések és sajnos, törvények is születnek, amelyek nem egy alkalommal megosztják ezt a társadalmat. Márpedig nekünk, Parlamentnek, a képviselőknek a nemzeti egyetértés érdekében kell munkálkodni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra jelentkezett Füze ssy Tibor, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezetője. Napirend előtti felszólaló: Dr. Füzessy Tibor a KDNP képviselőcsoportja nevében FÜZESSY TIBOR, DR. a KDNP képviselőcsoportjának vezetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendelkezésemre áll ó két perc túlságosan rövid ahhoz, hogy mélyebb vitába bonyolódjak a vallásszabadság fogalmának az értelmezéséről és a vallásszabadság gyakorlati megvalósulásának és megvalósíthatóságának a követelményeiről. Még arra is kevés ez az idő, hogy a sok és a kev és fogalmáról vitába bonyolódjak, így készségesen elismerem, hogy igaza van Horn elnök úrnak akkor, amikor ugyanazt a műsormennyiséget, amelyik egyik szempontból kevésnek tűnik, a másik szempontból soknak minősítse. Ami az egyházak részére és az egyházak m ögött álló vallásos tömegek részére kevésnek bizonyul és kevésnek minősíthető, az – készségesen elhiszem – az MSZP és az MSZP vezetősége részéről talán valóban túlságosan sok. (Taps a kormánypártok soraiban.) A sok és kevés fogalmát a modern médiatörvények és az államok és egyházak közötti megállapodások egyáltalában nem is használják. Általában a megfelelő, az elegendő fogalmakat használják, amely megfelelő fogalom azt jelenti, hogy az igények és a követelmények a hallgatók és a nézők igényei szempontjából megfelelők. A kérdésben tehát az a döntő, hogy az egyházak és az egyházak mögött álló vallásos tömegek igényei szempontjából mi a megfelelő mennyiségű és mi a megfelelő minőségű műsor. Valóban, ezt a kérdést a Parlamentben eldönteni nem lehet. Egyetértek azzal is, hogy ebben a kérdésben az egyházaknak és a médiáknak kell tanácskozniuk, ez a tanácskozás most létrejött, de hogy a beleszólásunk nem volt hiábavaló, azt mutatja az, hogy anélkül ez a tanácskozás és megbeszélés és konszenzusra való törekvés talán soha nem jött volna létre, mivel mindaddig, ameddig a politika ezen a területen meg nem jelent, addig az egyházaknak a kérése és az egyházaknak az igénye a tömegtájékoztatási eszközök felé teljesen hiábavaló és pusztába kiáltott szónak bizonyult. Én, amik or a politikát tanultam, még valóban csak három hatalmi ágazatról emlékezett meg a politikatudomány, de a modern politológiai tankönyvek a pluralista állam hatalmi tényezőiként ismerik el a tömegtájékoztatási eszközöket is és a társadalmi szervezeteket is, közöttük az egyházakat. Sem a médiákat, sem a társadalmi szervezeteket a politikai hatalmi tényezők közül kizárni nem lehet. Az ezek közötti érintkezések és az ezek közötti véleménycserék is igenis a politikai élet területére, a politikai élet szférájába tartoznak. Változatlanul helyesnek tartom, és fenntartom a jogot – nemcsak a Kereszténydemokrata Néppárt számára, hanem – valamennyi párt és valamennyi politikai tényező számára, hogy ezekben az igenis politikai területre tartozó tényekbe, eseményekbe és f olyamatokba beleszóljon. Ami a Kereszténydemokrata Néppárt konkrét beleszólását illeti a Televízió és Rádió vezetőségébe, a dolog elintézése egyszerűbb lenne, ha valóban az lenne a helyzet, amit Horn Gyula
