Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetéséről, illetőleg a társadalombiztosítási alapról rendelkező 1988. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
31 felküldik megint csak a Nyugdíjfolyósítóho z, a budapesti központba, ahonnan leküldik az esetleges megállapított összeget és az ahhoz kapcsolódó dokumentumokat. Ezt el lehetne kerülni, ezen tortúrát, amennyiben decentralizálnák a társadalombiztosítási apparátus munkáját. S azt hiszem, hogy ezt miné l hamarabb el kellene kezdeni. A harmadik téma, amiről néhány szót szeretnék szólni, az a szociálpolitikai feladatok kérdése. Mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan ellátások a társadalombiztosítási alapban, amelyek nyilvánvalóan nem férnek bele egy biztosí tás gondolkodásmódjába, biztosítási típusú ellátások körébe. A társadalombiztosítási alapban ez elkülönítetten számba lett véve, az összeg 41,2 milliárd forintra rúg. Meggyőződésem szerint jó néhány tétel van még azonban a társadalombiztosítási alap egyéb kiadásaiban, amely szintén ebbe a körbe sorolandó, hogy csak néhányat mondjak, például a közgyógyellátásban a gyógyszerkiadási tételen belül sokkal inkább szociális szempontok érvényesülnek, mintsem egészségügyi szempontok, és emiatt ez az összeg még mindi g sajnálatos módon a társadalombiztosítási alapnál van figyelembe véve, próbálkozás sem történik arra, hogy ezt a költségvetés átvegye. Ugyancsak kérdéses a gépjárműalkalmassági igazolvány elbírálása, amit az Orvosszakértői Intézet végez, ami a társadalom biztosításhoz van sorolva; itt sem mindig egészségügyi problémáról van szó, hanem jó néhány esetben szociális jellegű témáról. A két ág megosztása egy abszolút formális döntés során jött létre, ez annál is inkább látható, amikor az eredeti törvényjavaslath oz a módosított törvényjavaslatot megkaptuk, ahol is ugyancsak nullszaldós költségvetéssel dolgozunk, és ugyancsak nullszaldós a nyugdíjalapnak és az egészségbiztosítási alapnak a költségvetése, ami enyhén szólva, hát, erősen kérdéses akkor, amikor belenyú lunk alapvetően egy olyan kérdésbe, ami másfajta módon érinti a nyugdíjalapot és az egészségügyi alapot. Tehát itt egy játék történik a számokkal, és úgy sakkozunk, hogy nullszaldós legyen ez a költségvetés is meg a másik költségvetés is és az összes is. É s hogyha jövőre megváltoznak a kondíciók, akkor más módon különítem el a nyugdíjalapot az egészségügyi alaptól – ez kérem, valójában játék a számokkal, és nem igazi megosztása a társadalombiztosítási alapnak. És igazából nem egy lényeges átalakítás a társa dalombiztosítás szempontjából. Tehát valójában nem történik ezzel semmi. Néhány kiegészítést szeretnék tenni. A gyógyszer kapcsán közzétett számok, amik találhatók a társadalombiztosítás költségvetésében, igazából elég megalapozatlannak tűnnek. Nincsen mög öttük olyan számítás, ami egyértelműen ezt az összeget igazolni tudná, és kérdéses az, hogy tényleg ebből az összegből fedezhető lesze ilyen módon a gyógyszerkiadás. Az egyik legfontosabb témakör, amit manapság az újságokból képviselőtársaim – azt hiszem – elég jól érzékelnek, az egészségügy helyzete és az ahhoz kapcsolódó normatívák. Mint ahogy a költségvetés egyéb intézményeinél is, itt is egy 5%os dologi és 10%os bérautomatizmus lett megállapítva, ami drasztikus és drámai helyzetet idéz elő az egészsé gügyi ellátásokban. Valójában nem történt meg igazából semmilyen súlypontáthelyezés vagy átgondolás azon a téren, hogy mik azok az ellátások, amiket továbbfejleszteni akarunk, mik azok, amelyeket racionalizálunk és tudunk leépíteni, hanem minden intézményt egyformán 5%os dologi automatizmussal növelünk, ami valójában azt jelenti, hogy az egész intézményrendszert szétverjük, és minden intézményt, még hogyha az jól működik, akkor is lehetetlen helyzetbe hozunk. A 10%os bérautomatizmusról nem akarok most bes zélni. Én nagyon fontosnak találnám azon szempontot, hogy a kormányzat egyetlen egy hosszú távú koncepcióval próbáljon az egészségügyben dolgozók érdekképviseleti szerveivel tárgyalóasztalhoz ülni, hiszen – azt hiszem – nagyon jól látszik, hogy ez a helyze t tarthatatlan, ami jelenleg van az egészségügyi dolgozók bérezése kapcsán. A működési költségvetésről csak néhány szót szeretnék mondani. Ez egy százalékról másfél százalékra fel lett emelve, ami valamelyest indokolt amiatt, hogy növekednek a társadalombi ztosítási adminisztratív költségek. De ugyanakkor érthetetlenül állok valamelyest az előtt, hogy egy 800 milliós beruházást is szándékol tenni a társadalombiztosítás, pontosabban a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál egy új épület megépítését tervezik 800 mill ióból akkor, amikor például a MÁV,
