Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VITÁNYI IVÁN az MSZP vezérszónoka:
2739 értelemben természetesen függetlenség nincsen, és a Rádió és a Televízió sem független sem a politikai erőktől, sem a társadalomtól. Abban az értelemben azonban független, vagy – hogy úgy mondjam – önálló, hogy egyik iránt sincsen korlátozott értelemben függőségben. A hatalmi ágazata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak azt jelenti, hogy a maga törvényei szerint közvetlenül a társadalommal való kapcsolatban létezik és dolgozik, alakítja ki az arányait. A Kormánynak természetesen megvan a maga szerepe. És azt hiszem, nem kívánná senki az államtalanítását. Nem kívánná senki, hogy ne vegyen részt a felügyelőbizottságban, vagy akár – megfelelő feltételek mellett – ne a Kormány nevezze ki ezt vagy azt, vagy ne legyen rajta az ellenjegyzése. Csak a lényegről van szó, a lényeg pedig azt mondja, hogy annak, amit a rádió, a televízió, a sajtó csinál, a maga törvényei szerint kell történnie, egyszerűen azért, mert az eszmék piacán az áruk másképp ke lnek el, mint más piacokon. Itt olyan törvényeknek kell érvényesülni, amelyben az eszmék a maga eszmeiségükben mint politikai eszmék is jelennek meg, amelyikben ezek az erők, amelyek esetleg párhuzamosak a más hatalmi ágakban lévő erőkkel, maguk vívják meg ezt a dolgot. Én tudom, hogy ez nagyon nehéz. Én tudom, hogy nagyon nehéz valamennyiünknek, mert valamennyien, akármelyik pártba tartozunk itten, egy másik rendszerben nőttünk fel, nemcsak a szocializmusban, hanem egy korábbi olyan társadalmi rendszerben, amelyben természetes volt, hogy a rádió és a sajtó a pártoké, hiszen az öregebbek még emlékezhetnek rá, hogy '45 után nemcsak a sajtót osztották szét a pártok, hanem még a mozikat is szétosztották egymás között. Ebben nőttünk fel, és valahogy ezt természe tesnek tartottuk. Azt megszokni, hogy nem ennek kell lenni, azt megtanulni, hogy én azt szeretném mondani önöknek, hogy nincsen veszélyesebb dolog a Kormányra nézve, mint a kormánypárti sajtó. Tudniillik a Kormány – az én megítélésem szerint – , bármilyen k ormány azért van, hogy változtasson a dolgokon. És ezért olyan energiákat kell felszabadítani és éleszteni, amelyek szintén a változás irányába hatnak. Nem dícséretre van szüksége ebben az értelemben, hanem bírálatra van szüksége, és éppen a szabadjára, a tisztességgel szabadjára engedett bírálatra, Himfy elve alapján, akinek a kesergő szerelmet jobban sikerült megírnia, mint a boldog szerelmet. (Derültség.) Éppen ezért az a kérdés, hogy lehetnee megegyezés. Erről itt sok szó volt. Én a bizottság munkája a lapján, és az itteni munka alapján is úgy látom, hogy tulajdonképpen lehetne megegyezés. Azok a kérdések, amelyekben éles különbségek vannak – ezeket nem szeretném kisebbíteni – mégsem olyanok, hogy nem volna lehetséges, hogy ebben megtaláljuk a közös mego ldást. Kompromisszumot, ha szükséges, de nem megalkuvó kompromisszumot, hanem valamilyen elvek egyeztetésével való kompromisszumot. Hogy mik ezek a kérdések, nem akarom elismételni, a közszolgálati alapítvány kérdése, amelyben most sok igazságot hallottunk , de szerintem előre lehet megoldani, tehát tisztázni azokat a kérdéseket, amelyek jogilag fennállnak; a kinevezések kérdése, amelyeket nem ismétlek meg, mert egyetértek azzal, amit erről a kérdésről Haraszti Miklós mondott, és más kérdések, amelyek ebből a szempontból fontosak és lényegesek. Miért kellett akkor felborítani ezt a lassan érlelődő, lehető egységet? Azért, mert van itt e fölött egy másik olyan politikai küzdelem, amely nem ide tartozik. Én azt hiszem, hogy visszás dolog a jelenlegi politikai v álságot – ha van ilyen – , ennek a problémáit mind a rádió és a televízió problémáira vezetni. Visszás, bizonyos értelemben azt mondom, hogy nevetséges is. Mert előfordulhat… Mi a helyzet most Magyarországon? Vannak nehéz, vannak válságos jelenségek. És itt mégis az utóbbi hetekben és hónapokban a legnagyobb vihar, alkotmányos válság a rádió és a televízó elnökének kinevezése körül zavarodott fel, amikor a rádió és a televízió elnökei bejelentették, hogyha a törvény megszületik, lemondanak. Tehát csak arról van szó, hogy egy hét múlva, két hét múlva, egy hónap múlva vagy két hónap múlva, akkor majd átveszi a helyüket az a másik ember, aki – itt előre borítékolom a lépést – nem fog könnyen megdolgozni azért, amit itt mindannyian a rádiótól és a televíziótól vá runk, mert hogy jó legyen a műsor, jó legyen a szolgálat, abban az
