Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
2715 ugyanez vonatkozik az önkormányzatokra, a pártokra, más társadalmi szervezetekre, érdekképviseletekre és csoportokra is. Tehát szeretné mutatni azt, hogy az Al kotmánybíróság nagyon magasra állítja a mércét. Nagyon nehéz ennek a mércének megfelelni. Elmondja azt is pozitív módon, tehát nemcsak tilalmakat állít fel, hogy mi az, amit nem tehet bele a törvénybe a törvényhozó, hanem hogy miket kell, milyen jogi megol dásokat kell találni. Kimondja az 5. oldalán – legalábbis ebben a gépelt szövegben – , sajnos, a Közlöny még nem jelent meg, tehát annak az oldalszámára nem tudok hivatkozni – , hogy a törvényhozó feladata, vagyis a mi feladatunk meghatározni azt a jogi mego ldást, amely alkalmas a vélemények teljes körű, kiegyensúlyozott arányú és valósághű bemutatását, illetve az elfogulatlan tájékoztatást garantálni, és ezen belül a törvényhozó választja meg azt is, hogy ebben a rendszerben milyen feladatot kap a közszolgál ati rádió és televízió. A rádiózás és televíziózás jelenlegi feltételeinek szűkössége miatt igen elterjedt a véleménynyilvánítási szabadság garantálásának az a módja, hogy a törvény sajátos társadalmi ké pviseletet teremt a tartalmi kiegyensúlyozottság ellenőrzésére és az ezt biztosító alapvető szervezeti döntések meghatározására. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát garantáló sajátos képviselettől idegen az, hogy kizáró lag vagy meghatározóan a társadalom politikai képviselete ismétlődjék meg benne. Pártok konszenzusa, még kevésbé csupán a parlamenti pártok konszenzusa nem alkalmas arra, hogy alkotmányos garanciát nyújtson a véleményszabadság teljességére. Tisztelt Képvis előtársaim! Ezek az idézetek, ahogy Kutrucz Katalin tegnap mondta – ha pontosan tudom idézni – , az idézett szöveg a fontos, bárha következetes lett volna, a teljes szöveget felolvassa, mert nyilvánvalóan, ha valaki idéz, akkor bizonyos részeket emel ki, és lehetnek olyan részek, amelyek nem támasztják alá az álláspontját. Én elég sokat idéztem az Alkotmánybíróság tegnapelőtti döntéséből. Ezekről összefoglalva csak annyit lehet megállapítani, legalábbis én most csak annyit tudok megállapítani, hogy nagyon sú lyos érvekkel nagyon magasra állított mércét határoznak meg az Országgyűlés törvényalkotó munkájára. Ebben a döntésben olyan elemek is megjelentek, amely elemek eddig megítélésem szerint nem voltak jelen a kulturális bizottságban, vagy itt, a Parlament plé numán folyó vitákban. Ezekre a körülményekre tekintettel kell lennünk, és úgy látom, hogy a jelenlegi jogi szabályozás, tehát az a szöveg, amely eddig kialakult és amelynek elfogadását ajánlja Debreczeni József, ez a szöveg első ránézésre nem felel meg! En nek a szövegnek az elfogadása, tehát ha tudomásul vesszük azt az álláspontot, amelyet Debreczeni József most úgy fejez ki, ahogy az angol mondja: "Take it or leave it!", tehát "vagy elfogadjátok ezt, vagy hagyjátok, és akkor viseljétek ennek a felelősségét !", ha elfogadnánk, sem jutnánk közelebb a megoldáshoz az én megítélésem szerint! Mondom – a dolog tartalmába nem akarok részletesen belemenni; attól tartok, hogyha elfogadnánk most rögtön és azt mondanánk, hogy most zárjuk le és most gyorsan szavazzunk, b ár nem lennénk határozatképesek, de nyilván, ha ezt az ajánlatot tennék önök, biztos, hogy pillanatokon belül biztosítanák a szavazatképességet. De ha ez megtörténne, akkor sem kerülnénk ki abból a nehéz helyzetből, amelybe most belekerült a magyar törvény hozás. Ugyanis akkor az így megszületett törvényt szembesítené valaki az Alkotmánybíróságnak ezzel a határozatával, és úgy látom, hogy ez a törvény megméretve könnyűnek találtatna az Alkotmánybíróság döntése alapján. Tehát én azt szeretném kérni önöktől, h ogy a tárgyalások folyamán ennek a döntésnek a szempontjaira is legyenek tekintettel, és ennek a döntésnek a szempontjait is építsék be jogászok közreműködésével a döntésbe, mert ellenkező esetben úgy járunk, mint a kárpótlási törvénnyel, hogy fél évig vit atkozunk és utána újra kell kezdeni; úgy járunk, mint a szakszervezeti törvénnyel, hogy hosszú ideig vitatkozunk és újra kell vele foglalkozni. Ezt ennél a törvénynél el kellene kerülni, és abban bízom, hogy ebben önök is egyetértenek. Köszönöm figyelmüket . (Taps.)
