Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György):
2711 És úgy tűnik, hogy az ellenzéknek vagy az ellenzék egy részének ez sem elegendő. Úgy tűnik, hogy Haraszti Miklósék – ahogy a mosolyából is megítélem – még ennél is többet akarnak. Úgy tűnik, hogy teljesen ki akarnak iktatni mindenféle kormányzati szerepvállalást, olyat is, amelyik, látjuk, hogy NyugatEurópában teljesen természetes. Olyan törvénytervezetet akarnak, amelyik egyáltalán nincs se hol a világon, és teljesen elképzelhetetlen. És itt érkeztem el befejezésül az előzetesen ígért néhány őszinte szóhoz. Itt konszenzussal kell meghozni ezt a törvénytervezetet, kétharmados törvényről van szó. A konszenzus, azt hiszem, hogy a döntő kérdésekb en és a 95%ában a kérdéseknek létrejött. A konszenzusoknak a természete azonban olyan, hogy egy idő után általában a kompromisszumok váltják föl vagy fejezik be a konszenzuskeresés folyamatát, magyarul alkuvá válik a dolog. Nem egyszerűen arról van szó te hát, hogy a tárgyaló felek kölcsönösen meggyőzik egymást elvi álláspontjuk helyességéről, ahogy Tölgyessy Péter szokta állítólag mondani, egy idő után előáll az a helyzet, hogy: uraim, ne próbáljuk egymást meggyőzni, hanem tegyék meg az ajánlataikat. Nos, ez a törvénytervezet is, azt hiszem, hogy egy ilyen stádiumba érkezett, erről is volt már korábban szó, hogy itt most már engedményekről van szó. És ezek a kompromisszumok sem úgy szoktak megszületni, hogy 50 – 50%ban engednek a felek egymásnak, hanem mindi g az határozza meg az engedékenység mértékét, hogy milyen a felek pozíciója, kinek fontosabb a megegyezés, illetve kinek származna több kára abból, hogyha a megegyezés elmaradna. Úgy gondolom, hogy az ellenzék ebben a tekintetben kényszerhelyzetben van. Tu dniillik, ha nem születik meg ez a törvény, hogyha nem elegendő ez az abszolút liberális törvénytervezet, amit mi hajlandók vagyunk megszavazni, akkor marad a pártállami szabályozás. Az alkotmánybírósági határozat után se legyen senkinek kétsége, a jogálla miság egyik alapelve a jogfolytonosság, tehát mindaddig, amíg nem születik meg az új törvény, addig érvényben fog maradni a régi. Ezt egy korábbi alkotmánybírósági határozat így szó szerint megfogalmazza a Zétényi – Takács törvény kapcsán. Mi meg fogjuk szav azni, az MDFben eldőlt már ez a kérdés. Tehát ha nem születik meg, akkor nem a mi hibánkból nem fog megszületni. Illetve feles törvényekkel lehetséges szabályozni azokat a részeket, amelyek nincsenek benne az Alkotmányban, de erről már korábban Kulin Fere nc beszélt. Nézzük meg, hogy mi a helyzet a kormánypártok oldalán. Látszólag a kormánypártok kerülnének kedvezőbb pozícióba akkor, hogyha nem születne meg ez a törvény. Lehet, hogy kételkednek ebben, de az elhangzottak alapján azt hiszem, hogy nem kockázat os az a kijelentés az elhangzottak alapján bizonyítottan, hogy milyen engedményekbe mentünk bele, és milyen liberális törvényt vagyunk hajlandók megszavazni. Tehát ez a kijelentés nem kockázatos, hogy mi csakugyan nem akarunk kormányrádiót és kormányteleví ziót, és nem akarjuk azt, hogy a régi állapot maradjon, és nem akarjuk azt, hogy állandó harc és küzdelem legyen ezen a téren, mert ez nem érdekünk nekünk sem természetesen. Nem érdekünk, hogy újra és újra a fejünkre lehessen olvasni, hogy a sajtószabadság veszélyben forog a Kormány jogai miatt, amit a régi szabályozás biztosít. A Nyugat megítélése szempontjából sem érdekünk nekünk. Tehát akarjuk a törvényt, és ezt a legliberálisabb megoldást akarjuk. De szeretném kijelenteni, hogy ha az ellenzéknek nem ele gendő a világ legliberálisabb törvényjavaslata, illetve egy nagyon bizalmatlan, egy nagyon gyanakvó, doktríner és maximalista médiapolitikának nem elegendő, vagy médiapolitikusnak nem elegendő, ha a kétharmadot vétójognak tekinti az ellenzék, és le fogja s zavazni ezt a törvénytervezetet, akkor mi bátran kiállhatunk ezzel a világ elé, a szó szoros értelmében megmutathatjuk, hogy mi egy ilyen liberális, és a kormánybefolyást ilyen nagymértékben kiküszöbölő törvénytervezetet kívántunk megszavazni, és meg is ny omtuk az "igen" gombot. Nem rajtunk múlott, ha az ellenzék szavazatai miatt fog megbukni, akkor, hogy úgy mondjam, mosni fogjuk kezeinket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Szabad György) :
