Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
2701 A jelenlétellenőrzést egy kis ideig elhalasztjuk. (Derültség.) Napirend előtt ELNÖK (Szabad György) : Napirend előtt rendkívüli ügyben Jánosi György a Magyar Szocialista Párt részéről kért felszólalási leh etőséget. Képviselő urat illeti a szó. Napirend előtti felszólaló: Dr. Jánosi György (MSZP) JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívüli ügyben kértem szót, mert egy rendkívüli helyzet kialakulásának, illetve tartóssá válásának elkerülése érdekében szeretnék szólni. Közismert, hogy az Alkotmánybíróság hétfőn hirdette ki határozatát a médiák kormányfelügyeletével és a köztársasági elnök kinevezési, illetve felmentési jogkörével kapcsolatos alkotmányértelmezésről. A kinevezési és felmentési j ogkör gyakorlásával kapcsolatban a testület nem vállalta, mert nem vállalhatta a kialakult helyzet konkrét elemzését és minősítését, pusztán az elvont alkotmányértelmezés feladatára vállalkozott. Ez szükségképpen magában rejtette a többsíkú, illetve többré tegű interpretálás lehetőségét, aminek következtében a határozat kihirdetése után szinte azonnal kezdetét vette a különböző politikai érdekeknek megfelelő értelmezés s az erre épülő kiterjedt nyilatkozatháború. Mindez világosan jelzi, hogy az ügy korántsem jutott nyugvópontra a döntés és az alkotmánybírósági határozat kihirdetése után. Az éleződő nyilatkozatháború újra felerősítette a politikai presztizsharcból fakadó konfliktusokat, s szélsőséges irányba mozdította el a Parlamentet és a politizáló közvélem ényt egyaránt megosztó ellentéteket. (9.10) Napirend előtti felszólalásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a helyzetben rendkívül súlyos következményekkel járhat, ha a koalíciós pártok valóra váltják első nyilatkozataikban tett ígéreteike t, és a Parlamenttől a köztársasági elnök ellen irányuló nyilatkozattervezet megtárgyalását kérik. Ez a lépés két szempontból is komoly veszéllyel fenyeget: Egyrészt a nyilatkozattervezet kapcsán kialakuló túlfütött és indulatos politikai viták a médiatörv ény tárgyalása és elfogadása során végképp megszüntethetik a konszenzusteremtés lehetőségét. Az ellentétek kiéleződése megakadályozhatja annak a törvénynek a létrejöttét, amely új jogi háttérbe és összefüggésrendszerbe helyezi a médiaelnökök kinevezését, é s amelynek kidolgozása során még mindenki lehetőséget látott a megegyezésre és kompromisszumkötésre. A szélsőséges politikai viták lehetetlenné tennék azt, hogy az Országgyűlés – megfelelve az Alkotmánybíróság által előírt követelménynek – 1992. november 3 0áig megalkossa a Rádió és a Tévé felügyeletének, illetve működésének újraszabályozását célzó törvényt. Hiszen, félretéve a politikai indulatokat és előítéleteket, a Parlament kulturális bizottságában már most meg kellene kezdeni az egyeztetést annak érde kében, hogy e téren elkerüljük a jogi szabályozás tartós hiányának állapotát, és hogy az Alkotmánybíróság útmutatásainak megfelelően időre elkészüljenek a még nyitott kérdésekre választ adó bizottsági módosító indítványok. Másrészt – és ez a mesterségesen kiélezett politikai viták hosszabb távú következményeit vetíti előre – a koalíciós nyilatkozat kierőszakolása egy politikai állóháború tartóssá válásának lehetőségét rejti magában. Egy olyan túlpolitizált parlamenti működés lehetőségét, amely végérvényesen megszüntetheti a koalíciós pártok és az ellenzék együttműködésének, illetve konszenzusteremtésének esélyét.
