Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP)
2559 Akkor az is elhangzott, hogy azért kell ilyen tűzoltó munkával a Parlamentnek, előkészületlenül – azt kell mondjam: azóta is amatőr módon – ezzel az üggyel foglalkozni, majd a nyári szabadság előtt rohamtempóban a szavazást végrehajtani… – és aki ott volt az alkotmányügyi bizottságban ennek a ké rdésnek az előkészítése kapcsán, mondhatja azt, hogy példája volt annak, hogy hogyan nem szabad egy törvényt előkészíteni, és hogyan nem szabad egy törvényt a Parlament elé hozni. Ennek ellenére a törvényt a Parlament döntő többséggel sajnos megszavazta. T isztelt Képviselőtársaim! Kellene arra is utalnom – hisz, ha ez nem történt volna meg a hozzászólások kapcsán, elkerültem volna – , mert úgy gondolom, hogy most már valóban valahol célirányosan kellene az üggyel foglalkozni és tényleg felelősséggel, hogy ak artae az MSZOSZ vagy a történelmi szakszervezetek a vagyonmegosztást korábban, akartáke a választásokat a legitimáció ügyében. Tisztelt Horváth László! Én nagyon szívesen állok a rendelkezésedre, hogyha erre van igény. Be tudom bizonyítani, hogy elsőnek az MSZOSZ és tagszervezetei adták le azt a javaslatot, és tettek konkrét javaslatokat a pénzügyi átmeneti kezelésre és majd később a vagyonkezelésre, ami elkerülhette volna, hogy ma ide kerüljön, és ma – egy év után – is ezzel a kérdéssel így kelljen a Par lamentnek foglalkoznia. Akkor nem volt ennyire felvilágosult az a kör, amelynek most a bőrére megy a játék, mert akkor még nem világlott ki annyira egyértelműen, hogy valóban mi is a hatalomnak a szándéka a szakszervezetekkel Magyarországon. Amikor én azt mondtam egy évvel ezelőtt a Házban, hogy nem szabad ezt az egész ügyet a hatalomra bízni, mert soha nem lesz szakszervezetbarát, hiába nyilatkozgat így; arra, hogy legyen erős és egységes szakszervezet Magyarországon, legyen erős munkavédelmi, érdekvédelmi szervezet, az elmúlt egy év ki kellett, hogy nyissa mindenkinek a szemét: erre nincs szüksége, nem is akarja, nem is veszi ezt komolyan. Én sajnálom, hogy egy év után kell ezt nagyon nyilvánvalóan és egyértelműen itt a Parlament többségének is majd belátn i. Akartunke szakszervezetek közötti választást? Képviselőtársaim, kész vagyok szétosztani az erre vonatkozó kezdeményezéseket, ha veszik a fáradságot, még a szavazások előtt is el fogják olvasni. De ha önök a pártjaik vezetőit megkeresik, és elkérik tőlü k azokat a kezdeményezéseket, amelyeket letettünk ebben a kérdéskörben folyamatosan, amire vagy választ nem kaptunk, vagy nagyon kezelhetetlen módon kaptunk csak visszajelzéseket, abban az esetben fogják látni, hogy azok, akik az ellenkezőjét állítják, eny hén szólva félreinformáltak vagy szándékosan hozzák a Parlament elé ezt a fajta információt. Mindezek után én nem értem: azt a hasonlóságot miért fogadja el a Ház, ami most következett be újólag, hogy tudniillik az államtitkár úr, illetve a miniszter úr ké t héttel ezelőtt, ha jól emlékszem, körömszakadtáig védte azt a tervezetet, amiről most az általános vita elkezdődik – vagy elkezdődött – , és most jelenti be, hogy különböző képviselői önálló indítványokkal vagy módosító javaslatokkal majd megpróbálják alk almassá tenni, és most már hozzáigazítani azokhoz a körülményekhez vagy igényekhez azt a törvénymódosítást, ami nélkül valóban nem lehet sehova eljutni vele. (16.50) Én kérdezem: hogy lehet ilyen helyzetbe hozni és ilyen komolytalan állapotot teremteni, ho gy nem ismerjük, hogy a Kormány nevében az államtitkár úr, illetve az alkotmányügyi bizottság nevében Balás képviselő úr milyen módon nyilatkozta ki, hogy a Ház előtt ez a törvénymódosító javaslat tárgyalásra alkalmas? Elnök Úr! Nem ismerjük, hogy milyen m ódosító javaslatot terjesztenek elő, nem ismerjük, hogy ez a kormányelőterjesztés vajon ezzel a kiegészítéssel milyen módon válhatott kezelhetővé, és teszi lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság által megfogalmazottakat is kezelni tudjuk. Én ezt komolytalanna k tekintem, és csak újólag azt tudom hangsúlyozni, hogy mindazok, akik úgy gondolják, hogy ezt hozzáértéssel és felelősséggel kell eldönteni, nem vehetik addig ezt a vitát
