Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
2550 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Matyi László a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Matyi László (SZDSZ) MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Tis ztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már az előterjesztő államtitkár úr és Mile Lajos képviselőtársam is említette, tavaly nyáron egy többpárti egyeztetés során többpárti indítványként került elfogadásra a szakszervezeti tulajdon védelméről és a szabad szervezkedési lehetőségekről szóló törvény, amely akkor a Parlament 90%ának egyhangú támogatását élvezte. Ez a törvény ez év tavaszára helyezte kilátásba az üzemi tanácsi választásokat, illetve a szakszervezetek közötti választást is. Ennek a törv énynek a szellemében egy többpárti, hol öt, hol hatpárti – a Magyar Szocialista Párt volt az, amely hol részt vett ezen a tárgyaláson, hol nem – részvétellel megindult egy egyeztetés, amely sajnálatos módon a Kormány, jelesül Schamschula államtitkár úr té nykedése alapján futott zátonyra, miszerint a Munka Törvénykönyvének a benyújtása előtt közölte, hogy ezen hatpárti egyeztetés alapján létrejött, az üzemi tanácsokról, illetve üzemi tanácsi választásokról szóló törvény, illetve akkor már az első olvasatban kidolgozásra kerülő, szakszervezetek közötti választásról szóló törvény, amely meg lett küldve akkor az érdekképviseleti szerveknek; ez a tárgyalás, amely, hangsúlyozom, hol öt, hol hat párt között folyt, a kormányzatot nem érdekli, és ő benyújtja a saját koncepciójában a munka törvénykönyvét, és a szakszervezeti választásokról szóló törvényt is ő szándékozik benyújtani. Ez 1991 októberében történt a Munkaügyi Minisztériumban, ahol a több párt, mind a hat parlamenti párt képviselője megjelent egyeztetésre az államtitkár úrnál. Ezek után felettébb sajnálatos, figyelembe véve egy alkotmánybírósági döntést is, hogy a Kormány 1992. május végén, június elején itt tart a szakszervezeti választásokról szóló törvény előkészítésével, hogy csak a meglévő törvényt mód osítja, de ezt sem olyan mértékben és olyan szellemben, amely az Alkotmánybíróság ítéletének megfelel, amely mindazt a kérdést orvosolja, amely az Alkotmánybíróság szerint orvosolható. Mint már Mile Lajos képviselőtársam említette, ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére készítünk egy többpárti javaslatot, amely előreláthatóan ma estére készen lesz, s amely orvosolja ezt a hibát: azt, hogy a Kormány ezen kardinális kérdéseket – mert azt hiszem, mindannyian kardinális kérdésnek tartjuk mind az érdekképvisele tek megújítását, megerősítését, legitimációjuknak a továbbiakban nem megkérdőjelezhetővé tételét – két paragrafussal próbálja megoldani. És ez a probléma igazán akkor érthető, ha kitekintünk ebből a törvényből, és figyelembe veszszük, hogy a munkaügyi korm ányzat az érdekképviseletekkel kapcsolatban milyen politikát folytat. Nagyon sajnálatos az, hogy mikor az Alkotmánybíróság döntésének hatására a szakszervezeti érdekképviseleti szervek, amelyek az ÉT munkavállalói oldalán helyet foglaltak, napról napra egy re több közös álláspontot tudnak kialakítani ebben a kérdésben, mindannyian tudjuk, hogy ma sem maradéktalan ez a konszenzus, de azt tudjuk, hogy a folyamat elindult, és egyre több olyan kérdés van, amelyekben ezek az érdekvédelmi szervezetek egyetértenek, s hogyha a kormányzat, illetve a parlamenti pártok ehhez a kérdéshez nyitottan és a konszenzusteremtés igényével lépnek föl, akkor nagyon könnyen előállhat az a helyzet, hogy a szakszervezetek között egy viszonylag rövid távon lehet egy konszenzusos állap otot létrehozni, amelyről mind magam, mind a Szabad Demokraták Szövetsége úgy véli, hogy ez a gazdasági rendszerváltás és a stabilitás megőrzésének egyik kardinális pontja. Ez a konszenzusteremtés nemcsak itt, az ÉT munkavállalói oldalán tapasztalható, han em észrevehető a mindennapokban is. Én csak egyetlenegy példára szeretnék utalni, ami a múlt héten történt Miskolc városában, mikor a Dimag dolgozói felvonultak. Ott nem az egyik szakszervezet képviselte a munkavállalókat a másik érdekképviseleti szervvel szemben, hanem a gyárban működő
