Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR TAMÁS (SZDSZ)
2449 Miklós utalt már arra a levélre, amelyből én egy mondatot szeretnék idézni – , melyet május 20án kaptunk a bizottság elnökétől, melyben három megállapítás van az első tagmondatban. Az egyik az, hogy miután több ellenzéki párt képviselői a köztársasági elnök alkotmánysértő álláspontját – erre most nem térnék ki, nem ez fáj igazából, ez egyszerű prejudikálás, amelyet éppen a múltkori beszédek folyamán utasított vissza a kormánypárt, hogy sose állította azt; íme, bizottsági elnöki és nem képviselői papíron – bizottsági elnöki papíron van rajta ez a prejudikálás – , tehát ezt az álláspontot védelmezve politikai zsarolással igyekeznek – és itt most a politikai zsarolás sem fáj annyira – , ami fáj, az a következő mondat: kompromisszumokra jutni, és itt a "kompromisszumok" idézőjelbe van téve. Én azt hiszem, hogy ez a legélvezetesebb dolog: kompromisszumokra jutni – , ez nem egy rossz kifejezés! Valamikor valamilyen filozófiának a szempontjából valóban csúnya dolog volt a kompromisszum, de ennek a kompromisszumnak tulajdonképpen jeleznie kell az egész bizottsági munkát is. Tehát igazáb ól ez fájt, hogy ezt a kompromisszumkeresést löki fel ez a levél, és utána azt mondja a főmondatban, hogy "a bizottsági egyeztető munkának mindaddig nem látom értelmét, amíg meg nem győznek megegyezési szándékuk őszinteségéről". Én most megpróbálom ezt az őszinteséget valamilyen módon képviselni azért, hogy próbáljunk a bizottságban egyeztetési munkát végezni – , az azért van! Csak néhány szóval emlékeztetnék arra: egy folyamatnak az eredménye az, hogy ez a slusszpánikra jellemző idegesség megnyilatkozik egy olyan embernek a stílusában, akit én nem úgy ismertem meg, hogy ilyen indulati ember legyen. Most azért egy folyamat eredménye, mert ez a folyamat az elnökök, a médium elnökeinek meghallgatásakor kezdődött, vagy talán akkor csúcsosodott ki. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy én ebben sem látok olyan gátat, amelytől nem lehetne folytatni ezeket a bizottsági egyeztetéseket, hiszen a bizottság számára feketénfehéren bizonyította Hankiss Elemér, tételesen, adatokkal cáfolva meg azokat a nagyon homályos el képzeléseket, amelyek az ő alkalmatlanságát firtatták a miniszterelnök úr részéről. És itt kérem szépen azokat a képviselőtársaimat, akik a magyar nyelvre hivatkoznak, a népzenére hivatkoznak, tartalmi kérdésekre hivatkoznak – , hogy erről szó se volt! Tehá t ezt a közvélemény számára mondom, hogy itt nem a televízió tartalmi munkájáról volt szó, ez egy kemény politikai kifogás volt, a politikai bizalom elvesztése! Hankiss Elemér tételesen cáfolta, hogy az átalakításokban olyan jellegű torzulások voltak, amil yeneket – nem is tudom, milyeneket állít, mert pontosan két vagy három ilyen vádpont volt, amelyek nem igazolódtak be. Tételesen cáfolta, jogilag lehetetlen az, hogy állami vezetőknek nevezzék az elnököket; tételesen cáfolta azt, hogy az alelnököknek nem j uttatott a tizenegynéhány pontból elég szerepet. Csak egyre szeretnék utalni: tulajdonképpen az alelnök számára juttatta a személyzeti munkát. Tessék azon elgondolkozni, mit jelent az, hogy egy televízió életében az alelnöknél van a személyzeti munka! De t ovábbmegyek, mert nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy itt vált számomra világossá, hogy a kormánykoalíció egy hatalmas dilemmával küszködik. Egyfelől szeretné azt elérni, vagy nem… inkább azt mondom, nagy a csábítás arra, hogy a Kormány akkor j usson szóhoz a médiában, amikor akar! Erről már beszéltek képviselőtársaim és elmondták ezt a bizonyos adásnapot, ezt a csütörtöki adásnapot a televízió híradójában, amikor háromszor jelent meg különböző összefüggésben az egyik képviselőjelölt, ami nem azé rt érdekes, hogy egy miniszter ne jelenjen meg – , egy miniszter jelenjen meg sokszor, csak az a miniszter éppen akkor, azon a héten képviselőjelölt volt! És itt van az átfedés: hogy amikor a Kormány munkáját, a törvényalkotás munkáját sürgeti például Csurk a képviselőtársam, hogy jelenjen meg minél inkább a törvények magyarázata a televízó műsorában, akkor nagy a csábítás arra, hogy nem a kormányzati munka – , nem az állampolgárok
