Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - Határozathozatal az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
2439 Viszont ha magasra állapítjuk meg ezt a létszámhányadot, nagyon valószínű, hogy ez nem fog öss zejönni, vagyis magyarán szólva, az MRPszervezet megalapításához a törvényjavaslatban szereplő eredeti 50%nál magasabb létszám, vagy a gazdasági bizottság javaslatában szereplő 40%os létszám nem fog összejönni. A pszichológiai vagy a szociológiai helyze t az MRPszervezet alapításakor ugyanis az, hogy egy kis vállalkozó szellemű csoport lesz az, amelyik ezt elindítja, és utána, amikor látható, hogy sikeresen működik ez a szervezet, akkor csatlakozni fognak hozzá a többiek. Ehhez a helyzethez célszerű idom ítani az alacsonyabb alapítói létszámarányt. Problematikusnak tartottam korábban is a vezető állásúaknak a részvételét az MRPszervezetben és a tulajdonszerzésben. Úgy gondolom, hogy a vezető állásúak többiekénél magasabb jövedelme, esetleges erőteljesebb vagyoni háttere, amely az egyéni hitelfeltételhez jobb fedezeti feltételeket tud nyújtani, a vezetők magasabb képzettsége, informáltsága, a dologban való jártassága az ő számukra mindenféleképpen nagyobb kockázatviselési képességet jelent, és ezen keresztü l jóval nagyobb tulajdonhányadok megszerzésének a lehetőségét. Annak idején arra gondoltam, hogy – amint az a miniszteri expozéban is elhangzott – egy külön törvényi szabályozás rendezhetné a vezető állásúak tulajdonszerzési lehetőségeit. Később azonban ar ra a megállapításra vagy arra a gondolatra jutottam, hogy talán ilyenre nincs is szükség, a vezetők egyéb, például a vagyonpolitikai irányelvekben kitűzhető elvek alapján szerezhetnek maguknak tulajdont, és abban az esetben, ha egy ilyen tulajdonszerzési l ehetőség megnyílik előttük az illető vállalatnál, akkor a tulajdonos kizárhatná őket az MRPben valón részvételből, hogy ott a magasabb jövedelmükkel ne szorítsanak ki más dolgozókat, vagy dolgozói kategóriákat a tulajdonhoz jutás lehetőségéből. De csak eb ben az esetben lehetne kitiltani vagy megakadályozni a vezetők részvételét; amennyiben más, egyenértékű tulajdonszerzési lehetőség az ő számukra nem nyílik meg, akkor igenis vehessenek részt az MRPszervezetben, szerezhessenek ott maguknak tulajdont, és az esetleges túlsúlyukat alapszabályi szabályozással maguk a résztvevők szoríthassák vissza vagy akadályozhassák meg. Igen lényeges pontja szerintem a törvénynek az, amelyik az MRPszervezetet létrehozó társaság kezességvállalásához köti a bankhitelt, illetv e előírja, hogy a vállalat, pontosabban a társaság vállaljon kezességet. Sokan vetették fel, és bennem, magamban is fölmerült az a félelem, hogy itt tulajdonképpen két véglet jelenik meg a törvényben. Ugyanis ha ez a kezességvállalás nincsen, akkor a bank nem fogja megadni a hitelígérvényt, ha viszont a kezességvállalást kötelező megtenni, ez szükséges és nélkülözhetetlen feltétel, nem lesz vállalat, amelyik ezt megadja, amelyik előre látná tíz évre, a törlesztési futamidőre, hogy ő bizony olyan jövedelemte rmelő képességgel fog rendelkezni, hogy a kezességvállalás mindenféleképpen megalapozott és jogosult. Ezért javaslom egy olyan módosításnak a bevezetését, hogy amennyiben … – Bocsánat, itt még előrebocsátok egy kis technikai megjegyzést. Ugye, az MRPszerv ezet által felvett hitel törlesztése úgy zajlik, hogy a vállalat negyedévenként, vagy a hitelmegállapításban szereplő időszakonként befizeti a hiteltörlesztésnek az esedékes részletét, és utána év végén megvizsgálják, hogy az MRPben lévő részvényekre mekk ora osztalék keletkezett, és a két összegnek a szaldója dönti el, hogy a vállalat többet fizetette, vagy pedig az MRPszervezetnél maradte vissza összeg, amit szét lehet osztani a részvényre. Most amennyiben ez a szaldó tartósan negatív, mondjuk például két évig negatív, és a vállalatot az a veszély fenyegeti, hogy esetleg a maradék nyereségének jelentős részét be kell fizetni, sőt, ha túlságosan nagy ez a negatív szaldó, akkor esetleg vagyonfelélésre is sor kerülhet, vagy netán csődbe mehet a vállalat, t ehát abban az esetben, ha két évig negatív ez a szaldó, akkor maga a vállalat kezdeményezhesse a hitelszerződésnek a felmondását, és természetesen ezen indirekt módon az MRPszervezetnek a megszűnését, hiszen ebben az esetben a vállalatnak nincs ereje az M RPszervezet működtetésére és fenntartására. Ez az áthidaló megoldás segítene kiküszöbölni azt a helyzetet, hogy ha egy vállalat megadja, vállalja a kezességet, de nem tud az MRPszervezet teljesíteni, a bank pedig abban van érdekelve, hogy a hitelét vissz akapja, tehát a szervezet fenntartásában, akkor a vállalat összeroppanjon. Ez a
