Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - Határozathozatal az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója:
2437 A 12. pontban a gazdasági bizottság az MRP kapcsán javasolja annak kimondását, hogy a részvételre jogosult munkavállalók jogosultságukról csak írásban mondhassanak le. Ezzel ellenté tben a 16. pontban azt javasolja, hogy a részvételi szándékukat csak írásban jelenthetik be. Azt hiszem, nem kell különösebb magyarázat ahhoz, hogy a két rendelkezés egyidejűleg nehezen állhat meg, a jogalkalmazást rendkívül megnehezítené, nem ad megoldást az olyan esetekre, ha az érintett dolgozó felhívásra sem így, sem úgy nem nyilatkozik, ehhez képest a bizottság e két pontot nem tudta támogatni. A 14. pontban Illéssy és Palkovics képviselő urak jogi állományi viszony kifejezést használnak, mely ez idő s zerint ismeretlen a magyar jogban, ezért törvényelőkészítési szempont, illetve aggályok miatt támogatni nem tudtuk. A jelentés 27. pontja tartalmazza viszont azt a szövegezést, amelyet az alkotmányügyi bizottság az elmozdulás irányában támogatott. Ennek l ényege az, hogy a szervező bizottság kérésére az állami vagyonkezelő szervezet az állami vállalat elkülönült szervezeti egységének vagyonát elvonhatja és társasággá alakíthatja abból a célból, hogy ott MRP induljon. Ez a szabály a jelenlegi hatályos rendel kezések között szerepel, de a jelenlegi rendelkezések között éppen az MRP nem szerepel. Ehhez képest ennek a szabálynak a fenntartása nyilvánvalóan célszerű, erre – az összefüggésekre figyelemmel – gondolnunk kell majd akkor is, amikor a privatizációs törv ényeket tárgyalja a Ház. A Kormány eredeti előterjesztése szerint MRP akkor szervezhető, ha a dolgozók több mint fele ennek keretében kívánt vagyonhoz jutni, és akkor alakítható meg az MRPszervezet, ha ugyanez az arány a későbbiek során is megmarad. Ezt a z arányt – a több mint felét – több képviselő támadta mindkét helyen. 5%tól 25 – 30%ig terjedő ötletek merültek föl, már a szervezéshez igazodóan is, ebben a körben a bizottságunk a gazdasági bizottság által javasolt 25%os arányt tartotta támadhatónak, és ugyanezt az arányt átvette Palkovics Imre és Illéssy István is egy más irányú javaslatában. A két javaslatot a bizottságunk egyidejűleg támogatja. A megalakuláshoz 5 – 40%ig terjedő képviselői javaslatok közül ugyancsak a gazdasági bizottság által javasolt 40%kal értett egyet az alkotmányügyi bizottság. Pál László képviselő úr vetette föl módosító indítványában – és ilyen javaslatot mások is előterjesztettek – , hogyha az MRPkezdeményezést elutasítják, erre rendkívüli, indokolt esetben kerülhessen csak sor . Bármennyire is logikusnak látszik egy ilyen javaslat, rá kell arra mutatni, hogy önmagában amiatt, hogy jogorvoslatnak helye nincs, egy ilyen előírás megadása logikai hibát jelentene. Itt tulajdonosi döntésekről van szó, ami ellen fellebbezésnek helye ni ncs, tehát indokolási kötelezettséget előírni úgynevezett lex imperfecta eredményt hozna, amire nincs szükség. A 47. ponttól kezdődően többen kifogásolták a Kormány javaslatában a megvalósíthatósági tanulmány szóösszetétel első szavát. Lehet, hogy ez magya rtalan, de a magyar jogban egy teljesen egzakt kifejezés. A törvényelőkészítési szempontokat értékelő alkotmányügyi bizottság ezért nem tudta támogatni azon javaslatokat, melyek e jelző elhagyására irányultak, ideértve a gazdasági bizottság ugyanilyen meg fogalmazású, 50. pontban lévő módosító indítványát is. Végül, még két jelentéspontra szeretném ráirányítani a figyelmet. A 88. pontban Pál László képviselőtársunk rendkívül lényeges – legalábbis az alkotmányügyi bizottság megítélése szerint – módosító indí tványt terjesztett elő, melyet mi is és a költségvetési bizottság is támogattunk, a gazdasági bizottság nem. Ennek lényege az, hogy amikor a saját erő, illetőleg a saját pénzforrás mértékét kell megállapítani, akkor miként ugorjon bizonyos értékhatárok sze rint a figyelembe veendő összeg. Az eredeti javaslat szerint 5 millió forintig 2%, 5 és 10 millió forint között 15%, 10 millió felett 25% legyen a figyelembe veendő összeg. Pál László képviselőtársunk fölhívta ennek veszélyeire a figyelmet, és az adó, ill etőleg illetékjogszabályokban alkalmazott sávos ugrásnak megfelelően a javaslatot úgy pontosította, hogy 0 – 5 millió forintig 2%, 5 és 10 millió forint között 100 ezer forint, és az ezt meghaladó résznek a 15%a stb. Ezt a javaslatot bizottságunk támogatja.
