Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - Határozathozatal a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az álllamháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a távközlésről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Egyes saját jogú nyugdíjak emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - KAPITÁNY FERENC (Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja)
2409 helyzetben levő kisnyugdíjasok helyzetének javítását kell szolgálja még azon az áron is, hogy a szűkös keretből már kevesebb jut arányaiban a magasa bb nyugdíjjal rendelkezőknek. Az ilyen irányú döntések meghozatala az elmúlt két évben a közvélemény kedvező fogadtatását váltotta ki. A jelen kormányelőterjesztés most, összhangban a társadalombiztosítás hosszú távú koncepciójában is megfogalmazott bizto sítási elvek, szempontok erősítésének lehetőségeivel, vállalta az értékválasztásnak egy más formáját és tartalmát. Figyelembe vette azt a nyugdíjas társadalom által követelt igényt is, hogy a korábbi rendszer ideje alatt a nyugdíjak értékvesztésében beköve tkezett hátrányt külön intézkedésekkel is mérsékelje. A nyugdíjak értékvesztése, a járulékfizetés mértéke és ideje szerinti differenciálódásnak eltorzulása a nyolcvanas években következett be. Ennek részbeni helyrehozatala szintén kedvező fogadtatásra kell találjon a mintegy másfél millió saját jogú nyugdíjas, valamint az egyesített, a saját jogú plusz özvegyi ellátással, nyugdíjjal rendelkező 250 ezer fő idős ember részéről is. Ez egyben erősítheti a bizalmat a leendő nyugdíjasok körében is, hiszen azt is mutatja, hogy a Kormány a biztosítási elvek erősítését kívánja a nyugdíjrendszeren belül érvényesíteni. Tényként kell kimondani azt is, hogy az alacsony összegű saját jogú özvegyi és más ellátások korábbi rendszeres emelésével – bár ezek még ma is alacsony ak – kevésbé következett be értékvesztés. Számukra a szociális ellátás más formáját is keresni kell, ebben további kedvezmények juttatását, amelyek anyagi biztonság- és közérzetjavító módon hatnának. A Kormány részéről tett előterjesztésben kiemelésre érde mes, hogy a nyugdíjba vonulás évének 1989. január 1jétől kezdődően és a letöltött szolgálati idő figyelembevételével elismeri az egyén hozzájárulását az alapok megteremtéséhez, de figyelembe veszi azt a tényt is, hogy a nyugdíjba vonulást követő öt év utá n egyre kevesebb lehetősége van a nyugdíjasnak arra, hogy nyugdíját munkával szerzett jövedelemmel kiegészítse. Vagyis megélhetési forrása egyedül a nyugdíj lesz. Annyiban szociális szempontokat is figyelembe vesz az előterjesztés, hogy a hosszú szolgálati idő preferálása mellett a nyugdíjba vonulás távolságát, tulajdonképpen a nyugdíjas életkorát is figyelembe veszi. Az első és második kategóriájú rokkantak részére biztosított maximális emelés, az a bizonyos legalább 13%, úgy gondolom, a közvélemény egyeté rtését váltja ki, hiszen ezek az emberek életkoruktól függetlenül képtelenek más jövedelemre szert tenni, sőt, mások, legtöbbször az egyébként általuk támogatandó család gondozására szorulnak, ami olyan megterhelést jelenthet, amit indokolt ilyen formában is elismerni. Az özvegyi nyugdíjasok köréből, akik most nem részesülnek korrekciós emelésben, indokolt kiemelni az egyesített ellátásban részesülő özvegyeket, hiszen ők saját jogon is rendelkeznének ellátással. Így a fix összegű 300 forintos emelés ezt kív ánja honorálni. Meg kell azonban jegyezni, hogy sürgősen átdolgozásra szorul az özvegyi nyugdíjrendszer, hiszen joggal éri kritika azt a jelenlegi helyzetet, hogy a saját plusz özvegyi ellátás csak egy alacsonyan megállapított fix összegben kerül folyósítá sra, amelynek felső határa a 8610 forint, plusz a 300 forint korrekciós emelés. Úgy gondolom, a nyugdíjas társadalom elismerésére joggal számíthat az a körülmény, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben a két normál – 1992. januári és '92. szeptemberi – emelés és a korrekciós emeléssel együtt a nyugdíjak éves szinten 19 és 36% között emelkednek. (16.40) Viszont nem értünk egyet az előterjesztésben csatolt mellékletek adataiból világosan következő, egy igen figyelemreméltó ténnyel, mely a jövőbeli gondja inkat előrevetíti. Ugyanis a jelenlegi jövedelmi viszonyok között, azonos szolgálati idő megszerzése esetén, alacsonyabb a megállapított nyugdíjak átlaga, mint a korábbi években. Ez az alacsony nyugdíjasok újratermelődését jelentené egyben.
