Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - Határozathozatal a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az álllamháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a távközlésről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Egyes saját jogú nyugdíjak emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SZIGETI GYÖRGY, DR. (SZDSZ)
2407 Ezt el kell fogadni, honfitársaim; a nyugdíjas honfitársainknak is el kell fogadni, hiszen az az aránytalanság eddig pont annak a csoportnak kedvezett, amelynek számára ez a jelenlegi megoldás kedvezőtlenebbnek tűnik. Igaz, hogy az ő emelésük az 50 ,3 milliárdból összesen 33,6 milliárdot jelent, és csak 10,1 milliárd jut erre a korrekcióra, de ezt az egy kivételes lépést mégis így kell felfognunk. És ez teszi lehetővé, hogy a legrosszabb helyzetben lévők, tehát a legrégebben nyugdíjba vonultak és a l eghosszabb szolgálati idővel nyugdíjba vonultak esetében az egész évi emelés 30% fölött lehessen. A bizottság most is egyhangúlag támogatja ezt az előterjesztést, és kérjük a Házat, hogy ezt hasonlóképpen tegye. A módosító indítványokra tekintettel termész etesen még a részletes vitában ki kell térni további problémákra is. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Szigeti György képviselőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Szigeti Györ gy (SZDSZ) SZIGETI GYÖRGY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Számomra örömteli esemény ennek a határozati javaslatnak a tárgyalása, és nem az ünneprontás okából, de azért egykét észrevételem lenne. Pontosan öt; ezek közül kettő pozitív, három pedig megítélésem szerint olyan, ami, ha beépül a javaslatba, csak javítaná azt. Tudjuk, hogy sokan figyelnek erre az előterjesztésre, hogyan, miképpen alakul a sorsuk. Mi, a szociális bizottság tagjai, azt is tudjuk, hogy egyegy ilyen döntés után egy cso mó levelet kapunk, és főként azon személyektől, akik az emeléssel, az emelés elveivel vagy az elosztás megvalósításával elégedetlenek. Tehát nincs olyan elosztás, ami száz százalékig igazságos lenne. Alapvetően a kifogás a jelen határozati javaslatnál is a mértéknél mutatkozik. Bármennyire is fájdalmas, ez a 2 milliárd forint nem elegendő a sérelmek orvoslására. Több felszólaló részéről elhangzott, hogy ennyi pénz áll rendelkezésre. Ez való igaz, a Társadalombiztosítási Alap költségvetésében ez az összeg le tt, ez a mintegy 10 milliárd forint előirányozva a korrekciós intézkedésekre. Tágabb összefüggésben tekintve a dolgot azért említést kell arról tenni, hogy annak idején, négyöt évvel ezelőtt – és az azt megelőző harminc évben – az állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés összeolvadt. Tehát ez az aránytalanság, ami most létrejött, és aminek a kezdeti feloldását jelenti ez a határozat, ez azért visszavezethető az államnak a költségvetésére, az állam tevékenységére. Elhangzott tehát itt az, hogy a Társadalombiztosítási Alapból ez az összeg áll rendelkezésre. De feltehető a kérdés, hogy miért nem járul hozzá ehhez a költségvetés. Annak idején ezeket a befizetéseket felhasználta – hogy milyen célra, azokat én most nem sorolom – , de most ezt a korrekciós intézkedést a Társadalombiztosítási Alapból kívánja megoldani. Tehát arról van szó – és az előterjesztésnek az a szépséghibája – , hogy a nyugdíjemelésre szánt 19,5%os összeg tömegében megvan; azonban ez a korrekciós emelés a többi nyugdíjas rov ására történik. Ha nem is rovására, de ők nem kapják meg a 19,5%ot! Kis Gyula képviselőtársam utalt rá, hogy ők csak 15%ot kapnak, a többiek 22% fölött. Tehát gyakorlatilag, mielőtt én is elkezdeném a Kormány dicsérni – ezt nem fogom – , nem a Kormány int ézkedése ez, hanem a Társadalombiztosítási Alapból, a nyugdíjasok egy részének ellátásából átcsoportosítás egy másik réteg javára. Ez az alapvető kifogásom, és ez aláhúzza azt a kérdést, hogy mielőbb szükség van az államháztartás reformjára, szükség van a társadalombiztosítás reformjára. Nem elképzelhető e mellett a 70 milliárdos költségvetési hiány mellett, hogy most valami intézkedés történik itt a nyugdíjak emelésére vonatkozó pénz előteremtésére, de felül kell vizsgálni azt, hogy mit vállal az állam, az állami költségvetés, és ezt a kérdést alapvetően itt kell indítani.
