Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - Határozathozatal a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az álllamháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a távközlésről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Egyes saját jogú nyugdíjak emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - EKE KÁROLY, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
2404 EKE KÁROLY, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt örömömet szeretném kifejezni, hogy ez a napirend most délután, és ilyen simán é s ilyen nagyszerűen napirendre kerülhetett, és talán azok, akik még hallgatják a rádióban vagy a televízió előtt a közvetítést, azok örülhetnek velünk együtt, hogy íme egy újabb emelés. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy azonban ez nem érinti azt a döntést, amit az Országgyűlés már meghozott, hogy ebben az esztendőben még a második nyugdíjemelés hátravan ezen a mostanin kívül. A szociális bizottság nagyon sokat vitázott és csatázott azért, hogy lényegében a Kormány kezéből olyan formában kivegye ez t a kérdéskört, hogy az Országgyűlés maga döntsön a nyugdíjemelés módjáról, és most már törvény szabályozza azt, hogy ezeket az emeléseket ide kell a Ház elé terjeszteni. Sok vita előzte meg mindezt, de az 1975. évi II. törvény 44. §ának (7) bekezdése mos t már új szabályozást ad ennek a kérdéskörnek, és ez gondolom, hogy a nyugdíjasok számára megnyugtató. Régi kérése volt ez a Nyugdíjaskamarának is, meg az Érdekegyeztető Tanács is kérte, hogy ebben a kérdésben jussunk egyezségre, és valósuljon meg az, hogy a Parlament döntsön. A végrehajtásként külön határozatban az Országgyűlés 8/1992. határozata 3. pontja kérte fel a Kormányt, hogy terjessze a Ház elé a korrekciós javaslatot is, már ennek az újfajta intézési módnak a következménye. És örülünk annak, hogy a Kormány vállalta a felelősséget azzal szemben is, amiről miniszter úr szólt a bevezetőben, hogy a kintlevőségei a társadalombiztosításnak nem fogynak, hanem még inkább nőnek. Mégis itt most egy nagyon fontos lépés történik, hogyha a tisztelt Országgyűlés jóváhagyja a beterjesztett javaslatot, mert az értéküket vesztett nyugdíjak ügyének a rendezése tulajdonképpen elkezdődik ezzel a mostani vitával. Ugyanis a régebben megállapított nyugdíjak általában csak a szociális szempontok alapján nyertek rendezést, és az a régi vágya a nyugdíjasoknak, hogy vegyék számba a munkában töltött éveket is, és vegyék számba azt az összeget is, amivel a Társadalombiztosítási Alapot gyarapították, hogy ez is előkerüljön, és mód legyen arra, hogy ezt figyelembe véve is korrigál ják a nyugdíjakat. A szociális bizottság ezt a mostani javaslatot általános vitára alkalmasnak találta, és úgy érezzük, hogy talán majd a következőkben még gördülékenyebben folyhat le egy ilyen országgyűlési vita, és még jobban találkozni tud a lakosság le gszélesebb rétegeinek az óhajával, a nyugdíjasok óhajával. (16.10) Magyarországon 2 millió 300 ezer fölött van a nyugdíjasok létszáma; a lakosság több mint 20%a nyugdíjas. Színes kép ez. A nyugdíjak, a nyugdíjszerű járulékok és egyéb ellátások, illetve kü lfönféle járadékok, például a rokkantsági járadékok, rehabilitációs járadékok tartoznak ebbe a körbe. Most szakmai áttekintés történt, illetve történik a törvény vitájával az 1989 előtt megállapított saját jogú nyugdíjaknak a tekintetében; tehát egyértelmű , hogy a szolgálati időt figyelembe kell venni, illetőleg a befizetett összeget is figyelembe kell venni. Végre ez is megvalósulhat. Mindenesetre ez az út kezdete. Bizottságunk kifejeztésre juttatta azt, hogy itt csak arról van szó, hogy egy csepp a tenger ben, de elkezdődött, és remény van arra, hogy a következőkben ez a megoldási forma újra és újra a Parlament elé kerülhet, és természetesen az ország teljesítőképességéhez mérten, viszonyítottan, de rendezésre kerülhetnek ezek a régen húzódó kérdések. Van i tt azonban néhány olyan kérdés is, amely a szociális bizottság előtt már szerepelt, de a közvélemény elé még nem került. Egyik fogadóórámon Csengele községben fordultak hozzám emberek, 2100 – 2700 forintos nyugdíjukat reklamálták, hogy túl kevés. Most ebben a pillanatban 5700 forint a minimális nyugdíjhatár. Én azt mondom itt tisztelt képviselőtársaimnak, hogy ebből is majdhogy lehetetlen megélni. Hát akkor hogy élnek meg emberek a 2100 – 2700 forintos nyugdíjakból? Kénytelen voltam a panaszok alapján megnézni és eljárni, hogy lehet az, hogy a
