Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DÉNES JÁNOS (a független képviselők vezérszónoka)
2388 gazdasági teherbírását messze túlhaladóan! Külön szerencséje volt aztán, hogy az így beleerőszakolt, fölvett hiteleket később az infláció révén könnyen törlesztette. De nehogy azt higgyük, hogy ezt viszont nem sínylette meg a társadalom, mert a privilégiumokat élvezők – akik az OTP fennhatósága közepette pártajánlásra hatalmas kölcsönökhöz jutottak, és a z infláció révén ezt könnyebben fizették – adósságának egy részét a társadalomnak az a része fizette meg, amely mindezekből ki volt zárva. Tehát ha valami porózus, széttörő állapotban van, akkor ez a komplexum, ez a kérdés, amelyet a törvényjavaslat érint, feltétlenül ilyen széthulló örökség! Ilyen körülmények között volt nyilvánvaló, hogy ez a törvényjavaslat, amely az adott esethez igazodva megítélésem szerint jó szándékú, csak a megfelelő partnerek szükségesek hozzá – elsősorban az önkormányzatokra gondo lok és a végrehajtó hatalomra, a Kormányra, – akkor kérem szépen, ez a törvény a napi ellentmondások ellenére – minthogy hat évre azért előrenyúl a törvény, ha beleolvastak a képviselőtársaim – , hat évre bizonyos szükségmegoldásokra lehetőséget ad. Én azza l teljesen egyetértek, hogy szükség van egy nemzeti lakáspolitikai koncepcióra, annak szakmai felépítésére is – ezt én mind elismerem – , most azonban az adott helyzetben, amikor olyan körülmények között jutottunk ide, hogy például az Óbudai Hajógyár igazga tójának – aki az MSZMP főfő elvtársa volt – vállalatától az óbudai lakos elment nyugdíjba tizenvalahány évvel, és megörökölte azt a nyugdíjat, amelyet Angyal Ádám MSZMPs vezérigazgató úr rendszere biztosított neki. Közben az elmúlt 10 – 12 esztendőben az ő nyugdíját az infláció ette, a körülmények megváltoztak, a tulajdonos úr benyújtja a XIX. század mohó kapitalista frissességével a lakbérigényét. Most tessék elképzelni, az a nyugdíj már lement egészen a létminimum szintjére, és a lakbérkövetelése a tiszte lt újdonsült háziúrnak, aki legénykorában is tulajdonosa volt a háznak, kérem szépen, nem 100%os, hanem 1000%os lakbért követel tőle! (12.30) És itt jön az a csodálatos kormányintézkedés, odatestálja az önkormányzatra, adjon lakbérkiegészítést. Valóban v an ellentmondás, de valóban kell megoldást találni, mégpedig megoldást kell találni abban a két jogi és közgazdasági érdek képviseletében, amikor a tulajdonos és a bérlő érdekei találkoznak. Miután ezt nem lehet az adott örökölt körülmények között csak a k ét emberre bízni, ezért kell, hogy ez a jogszabály illőképpen gondoskodjon erről, s ez a mi feladatunk, hogy erre a módot a vitában való részvételünkkel, a megfelelő módosító javaslatokkal elérjük. Miközben tudniillik az óbudai polgár idejutott, hogy probl éma a lakbért kifizetni, a társadalmipolitikai körülmények olyanok, hogy az MSZMPs vezérigazgató Angyal Ádám most már doktor úrként nemzetközi ingatlankereskedővé lett, s gondolom, már számos Kft. és egyéb nagy vagyonnak a birtokosa. Eme közegben tárgyal juk ezt a törvényjavaslatot, amely törvényjavaslatnak szociális problémákat is meg kell oldania, sőt egészségügyi problémákat kell megoldania, sőt a jövő problémáit kell megoldania, hiszen ezekből a lakásokból kell hogy majd kikerüljön… s az új lakáskoncep cióval a nemzetről gondoskodó, szociális tartalmakkal felépített és jogilag garantált lakáskoncepcióval kell a magyar jövőt is biztosítani. Én a magam részéről teljesen egyetértek Hámori Csaba – előttem korábban felszólaló MSZPs – képviselőtársammal, aki a lakbérek maximálását javasolja ezen átmeneti időszakban. Valóban elképzelhetetlen, hogy egyszerre ébredjen fel a tulajdonos ezerszázalékos joga, és egyszerre haljon el a bérlő korábbi joga. Itt kell majd a mértéktartást megtalálni. A magam részéről – jól lehet számosan nagyobb követelményt és nagyobb igényt támasztanak az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben, és annak ellenére, hogy Pető Iván képviselő úr határozottan alkalmatlannak találta a törvényjavaslatot a vitára – remélem, hogy megértésre jutot tam képviselőtársaimmal, s talántán egyet tudnak érteni velem abban, hogy én – most már úgy gondolom el – , hogy alkalmas ez a törvényjavaslat a továbbtárgyalásra. És jussunk el a részletes vitáig, és a részletes vitában azokat az apró javításokat tegyük m eg, amelyek mind jogi, mind
