Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HÁMORI CSABA, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
2379 Ez a nagyvonalú gesztus látszólag az önkormányzatok szerepét is megkönnyíti, hiszen nem hárulna rájuk a privatizáció lefékezésének vádja, és emiatt sokak haragja. Ugyanakkor azonban nekik kell vállalniuk a kedvezőtlenebb elidegenítési feltételek megállapítását. Közismert, hogy a bérlakások legértékesebb hányadát a tanácsok, majd a z önkormányzatok már elidegenítették. Pető Iván mondott számokat: az én számaim ezektől kismértékben eltérnek, de nem ismétlem meg őket. A Központi Statisztikai Hivatal májusi jelentése szerint radikálisan csökkent az eladott lakások forgalmi értéke és ela dási ára. Mára az önkormányzatok tulajdonában jórészt az alacsonyabb komfortfokozatú, kedvezőtlenebb fekvésű, leromlott állapotú lakások maradtak. A bérlakásállomány egy része teljesen lepusztult, jelentős része felújításra szorul – a felújítási költségeke t 500 milliárd forintra becsülik a szakértők. A volt állami – jelenleg önkormányzati – tulajdonú lakások bérlői ma a hatályos jogszabályok szerint szinte tulajdonosi jellegű jogokat élveznek. A törvényjavaslat a piaci lakásrendszer irányába tett lépésként szűkíti ezeket a jogokat. Nem vitatjuk azt, hogy a szűkítésre szükség van – de a mértékén vitatkozunk. Nem vitatjuk azt sem, hogy a hatósági szabályozást polgári jogi szerződésnek kell felváltani – az önkormányzati rendeletek azonban szükségszerűen tartalm azni fognak hatósági elemeket is, hiszen konkrét jogviszony keletkezésének, megszűnésének feltételeit, tartalmi és eljárási szabályait fogják majd tartalmazni. A fő gond itt az, hogy a polgári jogi szerződés egyenrangú szerződő felek viszonyát feltételezi. Ez a lakáspiacon – a keresletkínálat viszonya miatt – hosszú távon lehetetlen Magyarországon. Az erősen korlátozott bérlői jogok következtében viszont a bérlők alárendelt, sőt kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek. A törvényjavaslat a bérlőket eddig megi llető jogokból úgy vesz el, hogy helyette nem ad semmit, illetve, amit majd kapni fognak, az a lakbérek jelentős emelése. A háztartások többségének anyagi kondícióit ismerve ez a szándék nem lesz teljesíthető. A Kormány e javaslattal nyilvánvalóan a bérlők et állítja szembe az önkormányzatokkal – ha pedig az önkormányzatok nem vállalják a bérlőkkel szembeni súlyos intézkedéseket, feltehetően tovább romlik majd a lakások állaga, hiszen a felújításra, karbantartásra az önkormányzatoknak nincs pénzük. Tisztelt Ház! A javaslatból kiérződik az a kormányzati dilemma, hogy még nem dőlt el, milyen irányba kötelezzék el magukat: míg egyfelől a privatizációt ösztönzik, másfelől szeretnének szociálisan érzékenynek is mutatkozni. Az ellentmondást úgy kívánják feloldani, hogy az igazán kényes, nehéz ügyeket az önkormányzatok hatáskörébe utalják. A kormányzat azon gesztusa is például, hogy kamatmentességet ígér a bérlők számára, végső soron az önkormányzatok számlájára történik. Mint szocialista képviselő csoport nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a piaci viszonyokra készült javaslatból nemcsak a lakbértámogatások forrása maradt ki, hanem válasz nélkül marad a fiatal házasok, a pályakezdők, a lakásnélküliek és más nagy társadalmi csoportok gondja is. T isztelt Országgyűlés! Mivel a még el nem adott bérlakások bérlőinek jelentős része kiskeresetű ember, rájuk a lakbérek többszörös mértékű felemelésével a lakóházfenntartási terhek nem háríthatók. Ez az önkormányzatokat a privatizációs kényszer felé fogja sodorni, még azon az áron is, hogy a benn élők feje fölül adják el a lakásokat. Sajnos, ma az önkormányzatoknak adott nagyobb jogkör nem eredményez új lakásokat, ellenben egy olyan furcsa helyzet alakulna ki a törvényjavaslat nyomán, amelyben a tulajdonos alkotja meg a tulajdonára vonatkozó szabályokat. A törvényjavaslat ugyanis az önkormányzati rendelet tartalmára vonatkozóan nem ír elő garanciális, bérlőket védő szabályokat. Sajátos paradoxon az is, hogy a bérlő olyan önkormányzatoknak lesz kiszolgáltatva , amelyek maguk is meglehetősen kiszolgáltatottak. A törvényjavaslat bérbeadópárti: a tulajdonos jogait helyezi előtérbe. Magántulajdon esetén ez világosan érvényesül, önkormányzati tulajdon esetén csak látszólagos.
