Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÖRÖCZ ISTVÁN, DR. az FKgP 35 tagú képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2376 A végleges és teljes megoldás irányába teendő első lépésként is értékelhetjük egy olyan első fontos lépésként, ami a további későbbi megtételét nem akadályozza, nem zavarja, éppen ezért nem kell ria dalmat, félelmet kelteni ezen első lépés megtétele során. Nem lehet vitatni, hogy a lakásügy egészén belül a bérlet részkérdés, és azt sem, hogy összefüggés van a gazdaság és a lakáshoz jutás kérdései között, tehát nyilvánvalóan e törvényjavaslaton túlmenő en a nemzeti átfogó lakáskoncepció vagy a lakásgazdálkodás új típusú átfogó szabályai nem egykönnyen és csakis a gazdaság erejével, teljesítőképességével szoros összhangban szabályozhatók, kezdhetők meg a témának a vitái. Ha törvényjavaslat kapcsán talán v alamiféle prioritást kellene megfogalmazni, és e tekintetben javítani a törvényjavaslaton, akkor úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat bérleti része tekintetében a bérlők védelmére nagyobb hangsúlyt kellene helyezni. Bizonyos további, valamivel részletesebb szabályokat kellene a törvényjavaslatba építeni, amely szabályok a bérlők jogait nagyobb mértékben garantálják, nem annyira keretjelleggel, mint ahogy a törvényjavaslat jelenlegi szövegében ez megtalálható. E téma kapcsán utalhatnék a lakbér kérdésére. Kö ztudott, hogy az önkormányzatok árhatósági jogkörében kerülnek a lakbérek megállapításra. Azért mégis nyilvánvalóan van valamiféle általános igény arra a bérlők százezrei körében, hogy a lakbérnek egy precízebb, szigorúbb és netán valamiféle maximált szabá lyozása történjen meg. E körben én is hangsúlyoznám a lakbértámogatásnak a rendkívüli jelentőségét, ami a bérlők vagyoni, jövedelmi és szociális körülményeihez igazodóan kell szabályozásra kerüljön. Az önkormányzati tulajdon megteremtésével azonban különös en nem lehet vitatni, hogy a minden bérletre egyformán irányadó, részletes szabályok előírása nem mozdítja ki a lakásgazdálkodást a holtpontról. Csak differenciált bérleti feltételek, bérmértékek kialakításával érhető el a változás, melyet a településen él ő lakosság beleszólási jogának biztosításával csak az önkormányzatok képesek meghatározni, döntéseik eredményét figyelemmel kísérni, és azokat a helyi igényekhez és lehetőségekhez igazítani. Tehát a konkrét feltételeknek helyben kell kialakulniuk, nyilvánv alóan e törvényjavaslat keretszabályai által meghatározottan, a keretszabályok között. E törvényjavaslatban nincs szó piacról, a bérleti rendszert az önkormányzatok csak fokozatosan alakíthatják át. Rendeletben nyilvánosan meghirdetett, érdekképviseletekke l egyeztetett módon kell a feltételeket kialakítani. A lakbér kötött, a bér rendeletben, törvényben meghatározott szempontok alapján a nyújtott szolgáltatás ellenértéke kell hogy legyen. Elmaradt felújítás nem terhelhető a bérlőre. Egyéb bevételekből – hel yiségbér, elidegenítésből származó bevételek, egyéb hasznosítható ingatlanok, telek stb. forrásokból – kell a fenntartás terheit elsősorban kigazdálkodni. Emellett az emelés mértékét – mint ahogy az előbb már utaltam rá – lakbértámogatással kell ellentétel ezni. Én úgy értékelem, hogy a korábbi vagy a jelenlegi még hatályos szabályozáshoz képest e törvény a bérleti jogokat nem szűkíti lényegesen. Vitathatalan, hogy a bérleti jogot folytatók körében van némi szűkítés, de ez nem igazán érdemi, tehát én úgy gon dolom, hogy a szerzett jogokat valójában nem csorbítja, vagy nem kívánja csorbítani a törvényjavaslat. (11.30) Nincs röghözkötöttség, továbbra is cserélhetnek a bérlők. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleténél található egy teljesen idegen az új szabályozás elveitől, és valószínűleg bizonyos régi reflexet és az önkormányzatok pénzügyi nehézségeit figyelembe vevően egy olyan konstrukció, amely konstrukciót kritikával kell észrevételeznünk. Arról van szó, hogy az önkormányzat a bérleti jog, tehát a nem lakás céljára szolgáló helyiség bérleti jogának átruházásakor a hozzájárulását pénzbeli ellenszolgáltatáshoz kötheti, ezzel mintegy sápot húzva a jogkörének gyakorlásából. Az önkormányzat érvényesítse, álláspontunk szerint, az általa az átruházás felté teléül megszabott követelményeket, ennek megfelelően járuljon hozzá az átruházáshoz vagy tagadja azt meg, de a tulajdonost megillető anyagi igényeit a polgári jog elveit követve úgy gondoljuk, hogy kizárólag a
