Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PETŐ IVÁN, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2373 bérlakások megtartása is gond. Nemcsak az a probléma, ami korábban volt , hogy hogyan lehet lakáshoz jutni, hanem hogy hogyan tudják fenntartani a lakásaikat azok, akiknek van bérlakásuk. A piaci árakat belátható ideig bérből fizetni viszont nem lehet. A lakbéreknek ugyanakkor – és ez a dolog másik oldala – fedeznie kellene a tulajdonos lakásköltségeit, a tulajdonos számára a lakással kapcsolatos költségeket, nemcsak a lakás működésének költségét, hanem az amortizációt, a felújítást és – ez sem jelentéktelen tétel – az elmaradt felújítást is. Mikö zben ma mindenki tudja, hogy a lakbér a bentlakók számára alig elviselhető és alig emelhető, jogosan mondják azt az önkormányzatok, hogy ugyanakkor a lakással kapcsolatos kiadásainak alig 40%át fedezi ez a nagy teher. Mi mindennek a következménye? Úgy vél em, hogy az önkormányzat elad mindent, a bérlő pedig megvesz mindent, amit ebben a pillanatban pillanatnyi érdeke diktál. Az egész problémát ez a megoldás nem megoldja, hanem elnapolja. Oda vezet – és erre Sóvágó képviselőtársam is utalt – , hogy tovább ero dálódik a lakásvagyon, az új magántulajdonos messze nem méri fel a majdani terheit, az önkormányzat a megmaradó szociális lakásállományt nem tudja és nem is képes megóvni. Tehát tovább erodálódik a lakásvagyon. Addig, amíg az új társasházakat – már mint a privatizálás nyomán kialakuló társasházakat – fel nem vásárolják évek múlva azok, akik fenntartására képesek lesznek, esetleg hitelek ellenszolgáltatásaként, tovább fog romlani a lakásállomány. A figyelmen kívül hagyott társadalmi gondokon túl – amelyeknek egy részét próbáltam csak jelezni – a hiányzó lakáskoncepció mellett lényeges jogi problémák is felmerülnek a javaslat kapcsán. Ezek egy részéről beszélt Molnár képviselőtársam, és fognak beszélni más képviselők is feltehetően. Én csak egyetlen szempontot szeretnék kiemelni. Hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása után egy éven belül az önkormányzatoknak meg kell alkotniuk a saját szabályzatukat. Ha alapvető jogi problémák merülnek fel és esetleg valamiért visszakerül a Parlament elé alkotmányossági kifogások miatt ez a javaslat, akkor ez az elképzelés, ami időbeosztását tekintve helyes, össze fog omlani, az önkormányzatok nem tudják megalkotni azt az elképzelést, azt a szabályzatot, amit csinálniuk kellene. Összességében ez a javaslat a bérbeadó és a bérlő viszonyának általános, igen hiányos szabályozására és az önkormányzatonként megszületendő helyi stratégiákra bízza a bérlakásrendszer átalakítását. Ez is kell, nem kétséges, de ez kevés. Így viszont ennek a törvényjavaslatnak a következtében az orsz ág élesen elkülönülő részlakáspiacokra fog esni, a rossz helyzetű települések tovább süllyednek. Külön gond – ezt csak jelzem – , hogy Budapesten 23 lakásszabályzat fog születni. A kerületek eltérő helyzetét így nem lehet kiegyenlíteni. Az ingatlanelőnyök, a budai hegyvidéki kerületek ingatlantulajdonlásából származó előnyei, azok jelentősek lesznek. A lakótelepes kerületek és az állam vidéki, úgynevezett szocialista városokra is, a lakótelepes településeken viszont rendkívül nagy teher fog hárulni és kiegye nlítés nélkül – félő – az önkormányzatokra és az ott lakó emberekre. Összefoglalva ez nem az természetesen, amit lakástörvénynek lehetne nevezni, de a Kormány által kialakított törvénykereten belül is alapvető változtatásokra lesz szükség. (10.50) Olyan tö rvény tárgyalásába fogtunk ma, amelyhez elkerülhetetlenül több száz módosító indítvány érkezik, és – sajnos – ettől sem lehet ebből a törvényből az, amire ma szükség lenne! A szokásos puzzletechnikával fog ez a törvényjavaslat megszületni. Össze fogjuk ra kni számtalan kis részből azt, amit majd törvénynek lehet nevezni, és ezt már említették: a kiinduló helyzetre – mármint a javaslatra – ez alig fog hasonlítani, és csak egy kis szeletkéjével foglalkozik annak, amivel foglalkozni kéne! Pedig a Kereszténydem okrata Néppárt Intéző Bizottsága éppen a minap szögezte le – idézem: "Az állam a lakásépítés finanszírozásából nem vonulhat ki teljes mértékben és ezt a jogalkotásban is érvényre kell juttatni." Az MDF a május elején tartott balatonkenesei összejövetelén o da nyilatkozott, hogy a munka súlypontja – mármint a kormányzati munka súlypontja – egyebek között a lakásfejlesztés és
